Amikor drótkerítés védte Magyarország déli határait
2015. június 30. 08:39 Csernus Szilveszter
A két hete bejelentett, a magyar-szerb államhatárra tervezett drótkerítéssel megerősítendő határzár elé feszült várakozásokkal tekint a hazai és a nemzetközi közvélemény. Azt azonban csak nagyon kevesen tudják – még kevesebben emlékezhetnek rá –, hogy az ötlet nem új keletű, sőt eltörpül amellett a gyilkos aknákkal is teletűzdelt aknamező- és bunkerrendszer mellett, amelyet Magyarország a déli határai mentén húzott föl nem egészen hat évtizeddel ezelőtt. A Rákosi-korszak szovjet parancsra épült, megerősített határövezetét a nemzetközi viszonyok indokolták, a vasfüggönyt ugyanis a hidegháború és a szovjet-jugoszláv konfliktus idején építették, moszkvai nyomásra. De miért volt szüksége Magyarországnak a 620 kilométeres jugoszláv határt védő vasfüggönyre? Egyáltalán mennyibe került egy, a háborús pusztításból kilábalófélben lévő, jóvátételt fizető országnak egy ilyen grandiózus beruházás kivitelezése?
Az első vasfüggönyünk
Ha Magyarország és a vasfüggöny kerül szóba, mindenkinek az Ausztriával szemben felhúzott kordonrendszer jut az eszébe, hiszen a szocializmus időszaka alatt itt húzódott a „kapitalista világ” és a „béketábor” választóvonala. Ám hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy nem a nyugati határainkon épült ki az első megerősített határvédelmi rendszer, ugyanis ezt a címet a Jugoszlávia ellen kiépített vasfüggöny birtokolja, ami bár alig nyolc évet élt meg, építése hamarabb kezdődött, mint a klasszikusnak tartott nyugati határzáré. De mi is vezetett a feszült, háborús viszonyhoz déli szomszédunkkal, amikor Josip Broz Tito 1945-től élen járt a „szocializmus építésében” és nemcsak a Szovjetunióval, hanem annak csatlós államaival is barátsági, szövetségi viszonyt ápolt a II. világháborút követően?
Jugoszlávia a kommunista mozgalomban betöltött példamutató szerepét jelezte, hogy az 1947 szeptemberében meglapított IV. Internacionálé székhelyét Belgrádban jelölte ki a szovjet dominanciájú szervezet. A testet öltött Kommunista és Munkáspártok Tájékoztató Irodája (KOMINFORM) megalakulásakor deklarálta a „két tábor” elméletet, miszerint a szovjet tömbnek zárnia kell sorait, összefogottnak, fegyelmezettnek és egységesnek kell lennie, ami csak Moszkva központi irányításával valósulhat meg.
A lengyelországi üdülővárosban, Szklarska Porębában tartott alapító kongresszust követően azonban Jugoszlávia – amely nem volt szovjet megszállás alatt – sértve érezte magát, nem fogadta el a szovjet tanácsadók utasításait, a vegyesvállalatok egyenlőtlenségét, és a szovjet titkosszolgálat, az NKVD jugoszláv toborzását is kifogásolta. Ők magukat szabadították fel a világháborúban, maguk alakították ki szocializmusukat, így joguk van az önkormányzáshoz – érveltek Titóék. A Sztálin vezette monolit tömb azonban nem tűrt meg külön utat.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
