Alig tartott tovább fél óránál a világ legrövidebb háborúja
2017. augusztus 28. 08:33
„A világ írott történelme nagyrészt egyenlő a hadviselés történetével, mivel az államok, amelyben élünk, javarészt hódítással, polgárháború vagy függetlenségi küzdelem révén jöttek létre” – írta John Keegan, a néhány évvel ezelőtt elhunyt neves hadtörténész A hadviselés története című művében, és nehéz lenne vitatkozni az állításaival.
Az írott történelem első dokumentált háborújára Kr. e. 2700-ban került sor Sumer és Elam között. Azóta az emberiség történetében alig volt olyan év, amelyben valahol a világon ne zajlott volna fegyveres konfliktus. Sok évekig tartott, de még a jóval rövidebb háborúk esetében is számolni kellett annak katasztrofális hatásaival. Ez volt a helyzet a történelem legrövidebb fegyveres konfliktusa, az 1896-os angol-zanzibári háború esetében is, amely mindössze 38 percig tartott.
A Nagy-Britannia és a Német Birodalom között 1890-ben megkötött egyezmény értelmében a Kelet-Afrikában található Tanzániához tartozó, két szigetből álló Zanzibárt a Brit Birodalom befolyása övezetének minősítették, és a terület protektorátusi státuszt kapott. A britek Hamid bin Thuwaini személyében a birodalomhoz hű szultánt ültették Zanzibár trónjára, aki azonban 1896-ban, mindössze hároméves uralkodást követően, váratlanul elhunyt. Az uralkodó váratlan halála mindenkit meglepetésként ért, sokan egyenesen úgy vélték, unokaöccse, Khalid bin Barghash mérgezte meg, aki hamarosan Zanzibár új szultánnak kiáltotta ki magát.
A tapasztalatlan uralkodó valószínűleg nem volt tisztában a birodalom erejével, és úgy döntött, fegyvereseivel körülvéve augusztus 25-én elbarikádozza magát a szultáni palotában. Közel 3 ezer ember támogatta az önjelölt uralkodót, akik készen álltak arra, hogy a zanzibári brit uralom ellen küzdjenek. A britek ugyanis nem Barghasht, hanem az érdekeiknek jobban megfelelő Hamud bin Muhammedet szerették volna trónra juttatni.
A britek öt csatahajót sorakoztattak fel az öbölben, többek között a HMS Philomelt, a HMS Rusht és a HMS St George-ot, remélve, hogy diplomáciai úton megoldhatják a problémát. Barghash azonban a jelek szerint nem volt a diplomácia feltétlen híve, és ismét világossá tette, nem gondolja, hogy lenne bármi oka arra, hogy lemondjon a trónról. A britek sem voltak éppen tárgyalókedvükben, és ultimátumukban leszögezték, hogy ha augusztus 27-én reggel 9 óráig nem mond le, komoly következményekre számíthat.
A szultán biztos volt benne, hogy a britek nem fognak tüzet nyitni a palotára, ám ezúttal tévedett. Ahogyan az ultimátumban megígérték, augusztus 27-én, helyi idő szerint reggel 9 órakor megindították a támadást Barghash és hívei ellen. A britek 38 perc leforgása alatt elpusztították a felfegyverzett zanzibári királyi jachtot, a HHS Glasgowt, valamint a szultáni palotát, mintegy 500 ember halálát okozva ezzel. Barghash nem volt köztük. Az uralkodónak sikerült a német konzulátusra menekülni, ahol aztán menedéket kért, majd 1916-ig a tanzániai fővárosban, Dar es-Salaamban élt. Később a britek elfogták és száműzték.
A világ legrövidebb háborúja véget ért (a briteknél mindössze egy katona sebesült meg). A britek még aznap délután Hamudot ültették a trónra. A „bábszultán” ígéretéhez híven néhány hónappal később eltörölte a rabszolgaságot, és tíz év alatt Zanzibár lakosságának mintegy harmadát felszabadította, amely akkor mintegy 17 ezer embert jelentett.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
