Akik nem a szépséget kapták a sorstól: hét ronda uralkodó a történelemből
2021. január 19. 10:14 Múlt-kor
III. Károly, a nagyorrú
A Napkirály dédunokájaként III. Károly arcberendezését a Bourbonok jellegzetesen nagy és kiugró orra dominálta. A madridi királyi udvarban szigorú és vallásos nevelést kapó herceg igen tartott erőskezű édesanyjától, akire külsőleg rendkívüli módon hasonlított. 15 éves korától Parma hercege, majd Nápoly és Szicília királya, 1759-től haláláig pedig a spanyol trón birtokosa volt.
Őszinte szeretet és tiszta hűség kötötte feleségéhez, a nála nyolc évvel fiatalabb Mária Amália Krisztina szász és lengyel hercegnőhöz, akinek 1760-ban bekövetkezett halála után többé nem házasodott meg, s szeretőkről sem tesznek említést a róla fennmaradt írások. A vadászat megszállottja volt, ám furcsa módon a bikaviadalokat betiltotta, mert kegyetlennek és civilizálatlannak tartotta őket.
Mélyreható reformokkal igyekezett megmenteni eladósodott országát, csökkenteni az egyház hatalmát, élénkíteni a kereskedelmet, modernizálni, s a háborúkat kerülni – ami nem mindig sikerült, s több gyarmatot el is veszített. A felvilágosodás híveként korlátozta az inkvizíciót, és újításainak köszönhetően Spanyolországban – rövid ideig tartó – gazdasági és kulturális felvirágzás kezdődött.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
