Aki faképnél hagyta Hollywoodot azért, hogy apáca lehessen: Dolores Hart

2020. október 22. 11:47 Múlt-kor

1963-ban a világ Dolores lábai előtt hevert, filmszerepről filmszerepre nőtt a lelkes rajongók tömege körülötte. Hart jó időben került a képernyőre, Amerika nagy figyelemmel kísérte az új tehetségek felbukkanását, de az igazi rivaldafényt minden bizonnyal Elvis Presley-nek köszönhette.

A legnagyobb szenzációt azonban nem a világsztárság felé vezető úton tett lépéseivel érte el, hanem azzal, hogy nagyon korán letért erről az útról és egy ezzel teljesen ellentétes irányba indult el. 1963-ban ugyanis Hart nemcsak Hollywoodot, hanem az egész világot megdöbbentette azzal, hogy önként lemondott csillogó karrierjéről. A sokak által földi paradicsomnak tartott Hollywood helyett egy másik lebegett a szem előtt. Úgy dobta el ígéretes színésznői karrierjét, hogy vissza sem nézett.

Az, hogy a kislány Doloresből egyszer majd egy zárda lakója lesz, annyira nem volt borítékolható, hogy még csak nem is katolikusnak született, habár a nevét Dolores Marie nagynénje után kapta, aki történetesen egy apáca volt. Ugyan egyházi iskolába íratták be, de emögött sokkal inkább a nevelésével foglalatoskodó nagyszülei aggodalmai álltak, mintsem vallási meggyőződésük. A kis Dolorest ugyanis féltették a villamosoktól, ezért közeli iskolát kerestek neki.

10 évesen áttért a katolikus vallásra, de erre szintén egy praktikus megfontolás sarkallta, a katolikus gyerekek ugyanis kaptak édességet a mise után. Később viccesen úgy fogalmazott, csokis tejjel és fánkkal „szerezték meg” maguknak. Ám még mielőtt tényleg átadta volna magát a katekizmusnak, egy másik erő rabolta el: a film.

Hart nagyapja mozigépészként dolgozott, unokája gyakran elkísérte őt. A vetítőfülkében feladatot is kapott: neki kellett felébresztenie az elszundikáló nagypapát, amikor véget ért az előadás. Ahogy a fényben feltűnő alakokat nézte, magával ragadta a filmvásznon látott világ. Évekkel később főszerepet játszott egy Los Angeles-i iskolai produkcióban. Az egyik rajongójának bevallotta, mindent, amit ekkor a színészkedésről tudott, ebből a vetítőfülkéből leste el.

A fiatal Dolores Los Angelesbe költözött és elkezdett középiskolás darabok szereplőválogatásaira járni. Sikert ugyan nem ért el, de bejutott a Marymount főiskolába és nem sokára betört a filmiparba.

Ekkor az események nagyon felgyorsultak körülötte, szerepet kapott a Lonely Hearts (Gyilkos szerelem) című filmben, de a legemlékezetesebb alakítását Presley oldalán a Loving You (Szívem a tiéd) című moziban nyújtotta. „Azt hiszem, a képernyőcsók határa akkoriban 15 másodperc volt. Ez 40 évig tartott” – emlékezett vissza Hart.

Ígéretes tehetség volt, akit az „az új Grace Kellynek” neveztek. Azt tagadta, hogy valaha is viszonyba keveredett volna Elvis Presley-vel, de voltak romantikus kapcsolatai, végül Don Robinson üzletemberrel jegyezték el egymást.

Kiküldték az esküvői meghívókat és – a század közepi Hollywood-i arisztokrácia világába megváltott belépőjegyként – Hart menyasszonyi ruhája az az Oscar-díjas tervező Edith Head kezei közül került ki.

A csillag pedig majdnem olyan gyorsan ki is aludt, mint ahogy kigyulladt. 1963-ban a színésznő ugyanis felbontotta az eljegyzését és bejelentette, elhagyja Hollywoodot, hogy apáca lehessen. Visszaemlékezése szerint a legjobb barátja is – aki egy pap volt – teljes őrültségnek tartotta ötletét.

Akkoriban sokan tették fel a kérdést, vajon mi késztette ezt a gyönyörű fiatal nőt karrierje és a rá váró további sikerek „eldobására”? Az egyik erre irányuló hatás egy filmszerep formájában érte őt. Az ellenőr (The Inspector) egy második világháború utáni zsidó menekült hitre ébredéséről szól az ekkor még brit fennhatóság alatt álló Palesztinában.

Hart a főszereplő Lisát alakította Stephen Boyd oldalán. „Ez a film volt az, ami miatt igazán elgondolkodtam azon a lehetőségen, hogy apáca leszek. Eddig soha nem beszéltem erről igazán” – emlékezett vissza egy 2008-as interjúban.

Egy másik motiváció pedig ahhoz a kolostorhoz kapcsolódott, amelynek gyakori látogatója volt. Egyik hétvégén egy kis nyugalomra vágyva érkezett meg a Regina Laudis apátságba, ahol végül nemcsak lelki békéjére, hanem jövőbeli otthonára is lelt. „Ezt követően valahányszor a keleti parton jártam, útba ejtettem a kolostort. Azt vettem észre minden egyes alkalommal, hogy egyre nehezebb elmennem onnan. Az volt az érzésem, hogy otthon voltam.”

Évekbe telt, míg megbizonyosodott afelől, hogy nem akar férjhez menni, és Istennek szeretné szentelni az életét. Vőlegénye hívő katolikusként végül támogatta Hart döntését. Hollywood csillaga levágta hosszú szőke haját és 1966-ban szerzetesi fogadalmat tett.

Nem vonult azonban vissza teljesen a világ elől. Miután Dolores Hartból Dolores nővér lett, még mindig úgy gondolta, hogy a színészkedésnek van értelme és célja, ezért szabadtéri színházat alapított az apátság területén. Azt mondta egyik interjújában, rájött, a színházzal segítheti a fiatalokat abban, hogy megtalálják hivatásukat Krisztusban. Több könyvet is írt életéről. A róla szóló God Is The Bigger Elvis (Isten a nagyobb Elvis) című 2012-es dokumentumfilmet Oscar-díjra is jelölték.