Ady csak „nagy kokottnak” hívta Ferenc József „szenvedélyes tűzoltóját”
2015. december 9. 17:15
A nevét a róla elnevezett tér, terv és alapítvány miatt mindenki ismeri, mégis csak nagyon kevesen tudják, ki is volt valójában Széll Kálmán. Alakja az utóbbi évtizedekben méltatlanul feledésbe merült, pedig a dualista korszak egyik kiemelkedő politikusáról van szó. A Törvény, jog, igazság. Széll Kálmán életműve című, nemrég megjelent munka az első olyan tanulmánykötet, amely tudományos igénnyel dolgozta fel a politikus életútját.
Lantos Csaba, a Széll Kálmán Alapítvány kuratóriumának elnöke szerint kevés olyan alakja van az újkori történelemnek, akinek a nevét olyan sokan ismerik, mint az övét, de akinek életéről mégis olyan kevesen tudnak. Az ifj. Bertényi Iván által szerkesztett, a Mathias Corvinus Collegium, a Tihanyi Alapítvány és a Széll Kálmán Alapítvány gondozásában megjelent kötet megjelentetésével régi adósságát törlesztette a magyar történetírás, ugyanis az utolsó Széll Kálmánról írt, a modern történettudomány elvárásainak sok tekintetben nem megfelelő munka 1943-ban született meg. A nemrég megjelent munka szerzői között neves, elismert történészek mellett fiatal tehetségek is helyet kaptak.
A Széll Kálmán Terv 2011-es bevezetésekor a hírportálok túlnyomó többsége csak a politikus pénzügyminiszteri korszakáról adott hírt, holott a Ferenc József által állítólag a „legszenvedélyesebb tűzoltónak” nevezett Széll Kálmán jóval szerteágazóbb politikai-közéleti tevékenységet fejtett ki. A politikus valóban kulcsfontosságú szerepet játszott abban, hogy a magyar állam végül kilábalt az 1873-as bécsi tőzsdekrach után kialakult pénzügyi válságból, de a dualizmusban többek között bankárként, két külföldi tulajdonú pénzintézet vezetőjeként is ismertté vált, és korszerűen gazdálkodó földbirtokosként sem vallott szégyent.
Széll hiú, magabiztos ember volt, önbizalmának azonban megvolt az alapja, a hataloméhség pedig távol állt tőle. Széll Kálmán szociális érzékenységről tanúskodó lépései – megszervezte az árva gyerekek állami gondozását, és nagy szerepet játszott a munkás- és családpénztárak felállításában – jórészt felesége, Vörösmarty Mihály (a költő halála után Deák Ferenc, a pletykák szerint vér szerinti apja által felnevelt) lánya, Ilona hatásának voltak betudhatók. Széll egyébként korántsem tekinthető a hűség mintaképének, ugyanis köztudott volt róla, hogy – Thallóczy Lajos történész megfogalmazása szerint – „más határban keresi testi vágyainak kielégítését”.
A politikus sokáig remekül használta ki a közvélemény befolyásolásának akkoriban még modernnek számító eszközeit, és nagyon jó viszonyt alakított ki a sajtóval, így az újságok gyakran szuperlatívuszokban számoltak be tevékenységéről és személyiségéről. Jellemző, hogy egy alkalommal, amikor egy kelés jelent meg a mellén, Herczegh Ferenc, a Horthy-korszak legnépszerűbb írójának visszaemlékezése szerint az egyik újság az ebből távozó gennyes váladékot „üdítő harmatnak” nevezte. Herczegh egyébként a sokak által az „ország vezérigazgatójának” nevezett Széll Kálmán miatt lépett ki (Széll miniszterelnöksége alatt) a kormánypártból, de a politikus később örömmel fogadta a „tékozló fiút”.
A kötetben emellett olvashatunk Széll „eszmei arcéléről”, a politikus korának társadalmáról, családi hátteréről, Ady Endre finoman szólva is negatív Széll Kálmán-képéről (publicisztikáiban Magyarország sokszor egy bordélyházként jelent meg, amelyben Széll az egyik legnagyobb kokott), az Ausztriával folytatott gazdasági tárgyalásairól, kormánya törvényalkotási tevékenységéről, valamint arról, hogy mit lehet tudni a tekintélyes veterán politikus Széll Kálmánról. A politikus életpályájáról átfogó képet nyújtó kötetből azt is megtudhatjuk, hogy Széll apósa, Deák Ferenc tekintélye által felkapaszkodott, ügyes karrierista volt-e, vagy saját tehetségének köszönhetően került a politikai és gazdasági élet legfelsőbb köreibe.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
