A világháború idején még szorosabb lett az utolsó orosz cár és cárné kapcsolata
2024. június 11. 14:20 Bebesi György
Sarlatánok és csodatevő helyek nyomában
Házasságkötésük után az uralkodói pár egyre jobban elszigetelődött. Korábban Miklós társasági embernek mutatkozott, gyakran járt színházba, most csak legszűkebb környezetükkel tartották a kapcsolatot, felesége és édesanyja, Marija Fjodorovna között pedig klasszikus „anyós-meny” konfliktus alakult ki, mindketten igényt tartottak Miklós irányítására. A gyerekek születése után ebből a küzdelemből Alexandra jött ki jobban, az uralkodó elsősorban őrá hallgatott.
Az Orosz Birodalom a századfordulón súlyos válságot élt át, és ennek kezelésében az új cárként az autokráciát megőrizni kívánó Miklós nem jeleskedett, ugyanakkor a házassága boldog volt, ekkor keletkezett a „rossz uralkodó jó családapa” sztereotípia. Sorban születtek gyermekeik, ám trónöröklési szempontból szerencsétlen módon csak lányok érkeztek.
Az Alexandrává keresztelt Alice koronázása után sem lopta be magát népe szívébe, ugyanis egy múzeumba sem látogatott el
1895-ben született Olga Nyikolajevna, 1897-ben Tatyjana, 1899-ben Marija, 1901-ben Anasztázia, és végül 1904-ben megjött a várva várt fiú trónörökös, Alekszej Nyikolajevics. Bár érkezése óriási öröm volt a család és a Birodalom számára, hamar kiderült, hogy különös betegségben szenved, amelyet éppenhogy megismert a kor orvostudománya. Hemofíliát diagnosztizáltak nála, amelyet családja női ágától örökölhetett. Állapotát azonnal államtitokká nyilvánították.
A család gyarapodásán túl más szempontból is furcsa képet mutatott az udvar. A századfordulós világvégeváró hisztéria felerősítette a spiritualizmust, amelyre Alexandra egyébként is igen fogékonynak bizonyult. Hírhedt figura volt az udvari sarlatánok sorában Philippe, a diploma nélküli, Franciaországból elkergetett orvos, akinek Alexandra utasítására Oroszországban katonaorvosi oklevelet utaltak ki. Philippe feladata lett volna a fiúörökös születésének elősegítése az udvarban.
Alexandra annyira megbízott benne, hogy csak neki engedte megvizsgálni magát, sőt egyszer még hisztérikus, úgynevezett álterhességet is produkált a kedvéért. Philippe váltig állította, hogy Anasztázia fiú lesz, ezzel és a cárné álterhességével azonban eljátszotta a becsületét, hazaküldték Franciaországba. Miklós és Alexandra mindent megtettek a fiúörökös megszületéséért, csodatévő helyeket kerestek fel, varázserővel rendelkező ikonokat gyűjtöttek.
Raszputyin hihetetlen befolyást szerzett a cári családban, egyszer állítólag megjósolta, hogy a trónörökös veszélyben van, majd kirántotta a leszakadó csillár alól
1905. október 24-én Miklós a következőket jegyezte fel naplójába: „Ma délután, miközben Sztankával és Milicával (montenegrói udvarhölgyek) teáztunk, megismerkedtünk Grigorijjal, Isten balgájával a tobolszki kormányzóságból”. Ő volt Grigorij Raszputyin, a ravasz, erotomán szibériai paraszt, aki egy szent ereklye (Verhoturjei Szent Simon) odaajándékozása ürügyével került az uralkodó pár közelébe, befolyásos patrónusai ajánlásával.
Hamarosan kiderült, hogy a sztarec hipnotikus képességekkel rendelkezik, és megnyugtató hangjával, éneklésével képes elállítani a cárevics külső vérzését, és csillapítani a belső vérzések következtében fellépő fájdalmat, emellett kiváló jövendőmondó látnok volt. Mindezek miatt, de főleg gyógyító képessége okán a gyermekéért aggódó cárné legközelebbi bizalmasa, majd hamarosan a család gyóntatója lett.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
