A Városliget későbbi szobrainak viszontagságos története

2019. október 9. 15:35

1928 A négy, egyidőben felállított szoborból három ma is ott áll az egykori Stefánia út mentén. A Vízhordó fiú, Erdey Dezső (1902 – 1957) alkotása mintha a közeli Ifjúság kútjából hozná a vizet. Tersánszky Józsi Jenő, a Kakuk Marci szerzője 1928-ban A kannás fiú címen mutatta be a remekmívű, finoman kiegyensúlyozott bronzalakot: - Ez a kis szobor, bár jelentéktelenségnek tetszik, mindenképpen fontos tény, szerény véleményem szerint, Budapest szépészeti történetében. Haladás, kiegyezés, eredmény, remény, ígéret, üdülés, minden, amit csak akarunk. Hogy naturalizmusa kissé akadémikus és tetszetősségre pályázó, annyi baj legyen! Ha jó! Ez a szobor pedig jó. Nagyszerű, életteljes a mozdulata, új a felfogása, nemes a hatása. Művészet! Végre-végre, a Városligetben is akad egy zugoly, amely kifogástalan, önmagában és a környezettel együtt, szerénységében, úgy ahogy van, mert kiegészíti általa az emberkéz munkája a jó Isten remekeit!

1928 A Körönd és a Műcsarnok között, ugyancsak a Stefánia út mentén állították fel 1928-ban az Ifjúság kútját. A márványból faragott, kecses nőalak Horváth Géza (1879 – 1948) alkotása, a kút tervét Cserhalmi Jenő (1877 – 1944) készítette. A téma és a kompozíció is illik a park hangulatához, pedig a művész eredetileg nem ide tervezte az aktot. A főváros a Műcsarnok 1925-26. évi aktkiállításán vásárolta meg az alkotást, és a műemléki bizottság javasolta, hogy a szobor egy kúttá kiképzett alapépítményen kerüljön a Városligetbe. A kútszobor egyetlen hiányossága, hogy több más fővárosi díszkúthoz hasonlóan, nem tölti be eredeti funkcióját. Ebből a kútból sem csobog már régóta a kompozíciót elevenné tevő víz.

1928 Témáját tekintve nem illeszkedik szorosan a Városliget karakteréhez, ám kiváló művészi kvalitású alkotás Beszédes János László (1874 – 1922) Pányvavető szobra. A főváros a művész halála után, a hagyatékából vásárolta meg az alkotást. A kétméteres bronzszobrot Fülöp János hortobágyi számadó csikósról mintázta alkotója. A haraszti mészkő talapzaton álló, népviseletbe öltözött, kezében pányvát tartó csikós az alföldi népéletet, Petőfi szabad pusztai világának hangulatát idézi fel közel kilenc évtizede a nagyvárosi parkban. 

1929 A főváros művészeket támogató vásárlásainak második ütemében került a Műjégpálya bejáratához az Íjász. Kisfaludi Strobl Zsigmond (1884 – 1975) 1918-ban készült bronzszobrának érdekessége, hogy először nem a Városligetben volt látható. Több példány is készült belőle: a Zala megyei születésű művész tiszteletére Zalaegerszegen állították fel az egyiket. Látható replika a világszerte népszerű Íjász szoborból Svédországban, az Egyesült Államokban, sőt Indonéziában is.

1929 Stróbl Alajos (1856 – 1926) is azon jelentős művészek közé tartozik – Ligeti Miklós, Kisfaludi Strobl Zsigmond és Zala György mellett -, akiknek több szobra áll a Ligetben, illetve a parkkal szerves egységek alkotó Hősök terén. Olvasó lányokat ábrázoló alkotását eredetileg a Washington sétányon állították fel,. 1933-ban helyezték mai helyére a Stefánia út mellé, az akkori Fővárosi Múzeum (ma Olof Palme Ház) közelébe. Az olvasó lányokat eredetileg a Jókai-emlékmű mellékszobrának szánta a művész. A hangulatos páros szobrot a művész halála után Jókai özvegyétől, Nagy Bellától (1879 – 1947) vásárolta meg a főváros. A művészi szempontokon túl feltehetően az is motiválta az akkori döntéshozókat, hogy Jókainét támogassák a vásárlással. A bronzszobrot egyébként 2009-ben megpróbálták ellopni. Ledöntötték a talapzatáról, 8-10 méternyit vonszolták, de szerencsére elvinni nem tudták, feltehetően a súlya miatt. Ma is eredeti helyén látható.

1930 A városligeti szobrok tematikája igen változatos, a szabadsághősök emlékműveitől az állatszobrokig mindenféle téma megtalálható. A szoborállításokkal igyekeztek olyan művészek emlékét is megörökíteni, akik a gyermekeknek szóló műveket alkottak. Közéjük tartozik Pósa Lajos (1850 – 1914) tanár, lapszerkesztő, aki Benedek Elekkel elindította az első irodalmi értékű gyermeklapot Én Újságom címmel, amelynek szerkesztője is volt. Az emlékszobor költségeit is az Én Újságom szerkesztősége által szervezett közadakozásból gyűjtötték össze. Margó Ede (1872 – 1946) 1930-ban készítette el a talapzattal együtt több mint háromméteres bronz szobrot. A talapzaton eredetileg két mese-témájú dombormű is látható volt, amelyek sorsa 1952 óta ismeretlen.

1931 Az 1896-os millenniumi kiállítás történelmi épületcsoportjának tervezését annak idején Alpár Ignác (1855 – 1928) nyerte el. A neves építész olyan sikeres épületegyüttest tervezett, hogy a kiállítás után tartós anyagokból újjáépítették, és ma is áll Vajdahunyadvár néven. Telcs Ede (1872 – 1948) szobrászművész háromméteres bronzszobra méltó helyre, az Alpár által megálmodott vár bejárata mellé került. Érdekessége, hogy az építészt középkori céhes öltözetben ábrázolja. Ennek magyarázata, hogy az emlékszobrot a budapesti építőmesterek nagymúltú ipartestülete állíttatta, melynek egy időben Alpár Ignác az elnöke volt. A céhes öltözet arra is utal, hogy építészként középkori elődeinek legszebb alkotásait örökítette meg Vajdahunyad vára történelmi korstílusokat felidéző épületeiben. Hetvenedik születésnapa alkalmából, 1925-ben bronzplakettjét is elhelyezték tisztelői az általa tervezett épületcsoport falán.

1931 Amikor a huszadik század elején Vajdahunyad várát újraépítették, hosszú távra szóló funkciót kerestek az épületnek. Darányi Ignác (1849 – 1927) agrárpolitikus, aki több kormányban is működött földművelésügyi miniszterként, sokat tett azért, hogy itt találjon otthonra a Mezőgazdasági Múzeum. Halálát követően a Magyar Mezőgazdák Szövetsége gyűjtést indított, hogy a múzeum épületénél állítsanak emlékszobrot Darányinak. Kisfaludi Stobl Zsigmond alkotása - hasonlóan az Anonymushoz és a Károlyi Sándor szoborhoz -, ülve, egy padon ábrázolta az egykori földművelésügyi minisztert. Talapzata haraszti mészkőből készült, a bronzöntést Krausz Ferenc végezte. A szobrot az épület tó felőli oldalán, a „német torony” előtti sziklakertben állították fel.  Az 1944-es bombázások során a Darányi-szobor súlyosan megsérült. További sorsáról annyit tudunk, hogy évekig egy szoboröntő cég raktárában tárolták. 1950-ben elszállították innen, és feltehetően, több más háború előtti “reakciós” alkotással együtt, beolvasztották a rengeteg bronzot igénylő, monumentális Sztálin-szoborba.

2017 Darányi Ignác emlékszobra a háborús sérüléseket követően megsemmisült, ám szerencsére a műalkotás kisméretű makettje épségben fennmaradt a Mezőgazdasági Múzeum gyűjteményében. A 2007-es centenáriumi kiállítás látogatói is megtekinthették. A korabeli fotók és a megőrzött makett alapján Kisfaludi Strobl Zsigmond művét napjaink egyik elismert emlékmű-szobrásza, Györfi Sándor a megsemmisült eredeti alkotásnak kijáró alázattal alkotta újra. Az újjászületett szobor nem az eredeti helyére került, hanem a múzeum udvarának egyik hangsúlyos pontjára, a középkori kerengő elé. Darányi Ignác új szobrának talapzatán, hasonlóan az eredetihez, a következő, Vajdahunyad várára utaló felirat olvasható: „SI MONUMENTUM QUAERIS, CIRCUMSPICE”, azaz: Ha emléket keresel, tekints körül.

Lovas Dániel teljes cikke, valamint a képek forrásai itt találhatók meg.