A protestánsok sérelmei vezettek az első defenesztrációhoz Prágában
2024. november 24. 15:05 Múlt-kor
Husz János pap és teológus volt, aki a John Wycliffe-féle tanokra támaszkodva hangoztatta, hogy az igehirdetésnek minden népnek saját nyelvén kellene elhangoznia, továbbá felszólalt az egyházi túlkapások és fényűzés ellen, szorgalmazta a két szín alatti áldozást és elutasította a Bibliában nem említett hittételeket.
A középkori Csehországban olyan esemény zajlott le 1419-ben, amely később fogalommá vált. A defenesztráció, vagyis egy személy szándékos kilökése az ablakon többször is megtörtént az évszázadok során.
A 15. század első felében a katolicizmus válságos időszakát élte. Egyszerre több pápa is magának követelte Szent Péter székét, egy cseh prédikátor pedig eretneknek tartott tanításaival borzolta a kedélyeket.
A vezér meghalt, a mozgalom nem
Husz Jánost véleményéért kemény bírálatok érték a pápai és a világi hatalom részéről egyaránt. A vita rendezésére meghívták a konstanzi zsinatra, ahol felszólították, hogy vonja vissza állításait. Husz erre nem mutatott hajlandóságot, ezért máglyahalálra ítélték. Vezetőjük kivégzése csak olaj volt a tűzre, támogatói kitartottak a prédikátor gondolatai mellett.
Rövidesen üldözni kezdték, és eltávolították őket az egyházi pozícióikból, sokakra pedig börtönbüntetést is kiszabtak. Ebben a feszült légkörben csak idő kérdése volt, hogy mikor torolják meg a husziták sérelmeiket.
Körmenetből öldöklés
A Husz tanaival teljes mértékig egyetértő Jan Želivský Prága egyik templomának papja volt. A plébános 1419 július végén körmenetet majd spontán demonstrációt hirdetett. Az összegyűlt tömeg a városháza elé vonult, ahol követelték a hitük miatt bebörtönzöttek szabadon bocsátását. Az elöljárók megtagadták a foglyok elengedését. Az emberek egyre ingerültebbé váltak és az utolsó cseppet az a kő jelentette, amelyet az ablakból hajítottak a plébános felé.
Husz János prédikál a híveinek ( 15. századi miniatúra)
A prágaiak berontottak az épületbe, és egyenesen az ülésterem felé vették az irányt. A felbőszült polgárok elfogták a polgármestert, a bírót és az összes tanácsnokot, majd a kihajították őket az ablakokon. Nem egyértelmű, hogy a zuhanás következtében, vagy a városházát körbevevő tömeg által lelték halálukat, mindenesetre egyikük sem élte túl az ominózus napot.
A kegyetlen vérengzés híre eljutott egészen az uralkodóig is. Állítólag, IV. Vencelt annyira elborzasztották a történtek, hogy gutaütést kapott, és elhunyt. Halálának körülményeire valószínűleg nem fog fény derülni, az viszont biztos, hogy a trónon testvére, Zsigmond követte.
Az immár magyar, cseh és német koronát viselő király éveken keresztül vívott harcot a két táborra szakadt huszitákkal, de érdemi győzelmet sosem tudott aratni felettük. A konfliktust végül diplomáciai megoldásokkal sikerült enyhíteni.
Régi módszer új korokban
A defenesztráció a csehek számára jól bevált módszerré vált sérelmeik orvoslására. Az említett incidens a későbbiek folyamán még megismétlődött. Talán a leghíresebb ezek közül 1618-ban történt. A vitát ekkor is vallási kérdések okozták.
Luxemburgi Zsigmond harca a huszitákkal (egykorú ábra)
A protestánsok templomépítésére vonatkozó szabályok körüli botrány miatt három császári megbízottat is kidobtak az ablakon. Csodával határos módon itt túlélték a zuhanást, ami valószínűleg az épület alatt felhalmozott trágyadombnak volt köszönhető.
Ide sorolják Jan Masaryk külügyminiszter halálát is, aki rejtélyes körülmények között esett ki a minisztérium mellékhelyiségének ablakán 1948-ban. Az ügyet többször is vizsgálták a hatóságok, de megnyugtatóan nem sikerült tisztázni, hogy öngyilkosság volt-e vagy sem.