A lovagi harcmodor csődje volt a nikápolyi mészárlás
2020. szeptember 25. 10:55 Németh Máté
„Ha leszakad az ég, azt is fenntartjuk lándzsáinkkal”
Zsigmond terve, hogy egy keresztes hadjárattal kell megállítani az oszmán terjeszkedést, kedvező fogadtatásra talált Európában. A cél érdekében sikerült összefogni a kontinens számos országának küldöttségét.
A nemzetközi hadsereg legnagyobb részét a franciák, valamint a Valois hercegek által birtokolt Burgundia területének katonái adták. Előbbit a francia connétable (főhadparancsok), Philippe d’Artois, míg a burgundi haderőt a trónörökös, Félelemnélküli János vezette.
Rajtuk kívül a keresztes haderő részét képezték az Angliából, Lengyelországból, a német fejedelemségekből és városokból érkező katonák, valamint a johanniták is. A bizánci felajánlás szintén a bizakodást erősítette, ahogy a velencei flotta is a siker reményét táplálta, az európai segítség így mintegy 5000 főt számlált.
A csapatok Félelemnélküli János vezetésével 1396 júniusában érkeztek Budára, hogy a stratégiát egyeztessék Zsigmonddal.
A magyar király ugyan elrendelte a nemesi felkelést, de - tekintve, hogy támadó hadjáratra készült, a nemeseket pedig csak védekező hadmozdulatok esetén kötelezhette fegyverfogásra - a hazai hadsereg tetemes részét egyrészt a remélt győztes ütközettől jutalmakat remélő köznemesség alkotta, másrészt a királyi pénzekből felfogadott katonák tették ki.
Az összlétszámuk tízezer körül mozgott, ez, valamint a nemzetközi sereg egészült ki a menet közben csatlakozókkal, valamint a szeptemberben Nikápoly várához érkező, és Zsigmondot támogató Mircea volt és leendő havasalföldi fejedelemmel és annak csapataival.
A becslések szerint a támadók így mintegy 20-25 ezren lehettek, ami joggal tette bizakodóvá Zsigmondot és a katonákat, a seregben elhíresült mondás szerint, „ha leszakad az ég, azt is fenntartjuk lándzsáinkkal”.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
