A jószándékú vegyész, aki talán a legtöbb környezetszennyezésért felelős
2019. október 3. 20:07 Múlt-kor
Az ózonréteg pusztítója
Midgley következő problémás agyszüleménye a klorofluorkarbonok (CFC-k) használata volt. A CFC-k a korabeli hűtőszekrények egy régóta fennálló hibáját voltak hivatottak orvosolni – ezek a szerkezetek akkoriban rendkívül veszélyesek voltak.
„A legalkalmasabb korai hűtőanyagok az éter és az ammónia voltak, mindkettő igen gyúlékony” – magyarázta Tom Jackson szakértő. Beszámol egy esetről, amely az 1893-as chicagói Világkiállításon történt: egy ott kiállított ipari méretű hűtőgép kigyulladt, majd felrobbant, 17 tűzoltó halálát okozva. „A körülbelül 30 évvel később elterjedt otthoni hűtőszekrények már kén-dioxidot használtak, amely bár nem gyúlékony, rendkívül mérgező. Ennek az anyagnak a szivárgása egész családokkal végzett álmukban.”
A GM hűtőszekrény-részlege, a Frigidaire már évek óta veszteségeket könyvelt el. Midgley ezért nekilátott egy csoport tudóssal egy olyan hűtőanyag kifejlesztésének, amely se nem mérgező, se nem gyúlékony. 1930-ban megtalálták a diklorodifluormetánt, amelyet „freon-12” néven helyeztek forgalomba. Ez volt a világon elsőként használt CFC. Biztonságosságának bemutatására Midgley belélegezte, majd balesetmentesen elfújt egy gyertyát.
A freon hamar elterjedt, és a hűtőszekrények és más hűtőberendezések mellett az aeroszolok hajtógázaiban is használták. Midgley azonban nem tudta, hogy a CFC-k károsítják a Föld ózonrétegét, amely védi a földi életet az űrből érkező ultraviola-sugárzástól. Emellett ezek úgynevezett „szuper-üvegházhatású” gázok, amelyek még a szén-dioxidnál is nagyobb mértékben segítik elő a felmelegedést és a klímaváltozást.
Habár a freon és más CFC-k használatát betiltották, illetve nagy mértékben korlátozták az elmúlt évtizedekben (az 1987-es montreali jegyzőkönyvvel kezdődően), a korábban kibocsátott gázok továbbra is a Föld légkörében vannak. Az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) adatai szerint a CFC-k átlagos légköri élettartama mintegy 140 év.
A maga korában ünnepelt Midgley szakmájának szinte minden neves díját elnyerte. Az Amerikai Vegyészársaságtól megkapta a Willard Gibbs-érmet, a William H. Nichols-érmet, a Priestley-érmet és a Perkin-érmet egyaránt. A TEL és a freon mellett további 170 szabadalmat tudhatott magáénak. Nagy sikerű találmányainak rettentően káros mivolta csupán az utóbbi évtizedekben vált nyilvánvalóvá.
Nem tekinthető azonban a vegyész egyedül felelősnek az általa feltalált anyagok által okozott károkért. A korban – ahogy gyakran napjainkban is – a cégek sokszor semmibe vették a termékeik által gyakorolt környezeti és egészségügyi hatásokat, legtöbbször alábecsülve azokat, vagy elhanyagolható problémának tartva őket. Mindemellett ekkoriban a maihoz fogható törvényi szabályozás sem létezett.
A CFC-k esetében Midgley egyáltalán nem tudhatott káros hatásaikról. „Szerintem méltánytalan lenne Midgley-t kritizálni a CFC-kkel kapcsolatban végzett munkájáért” – mondta Jackson. „Praktikus megoldásként szolgáltak egy kereskedelmi problémára, oly módon, amelyről Midgley és mások úgy gondolták, biztonságos.”
Hozzáteszi azonban a szakértő, hogy az ólom káros hatásait ellenben már régóta ismerték az 1920-as években. „Biztosan tudott a lehetséges egészségügyi károkról, mégis tovább folytatta a munkát.”
Midgley 1940-ben elkapta a poliovírust (a népszerű nevén gyermekbénulásnak nevezett betegség kórokozója), ami jelentősen korlátozta mozgásában. Továbbra sem lankadó találékonyságát bizonyítja azonban, hogy kifejlesztett magának egy csörlőkből és szíjakból álló rendszert, amellyel könnyebben kelhetett ki az ágyból. E találmánya lett azonban a veszte is: 1944. november másodikán ennek szíjaiba gabalyodva találták megfulladva.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
