A herceg és a táncosnő – Esterházy Pál és Ottrubay Melinda házasságának története
2021. október 10. 08:00 Balázs-Piri Krisztina
Micsoda pár! Esterházy Pál herceg volt az ősi család egyetlen, kétdiplomás tagja, felesége, a polgári származású Ottrubay Melinda pedig az első, aki megkapta a magyar balett történetében a táncművészet Oscarjának számító „primaballerina assoluta” címet. A 101 éve született hercegné és legendás táncosnő hűséges társ volt a nehéz években is.
Történetük első olvasata tündérmesébe kívánkozik. A herceg a színpadon látta meg a fiatal lányt, és menthetetlenül beleszeretett. Ottrubay Melinda pedig, aki már tizenévesen az Operaház egyik vezető csillaga lett, a nagy korkülönbség dacára végül is nem tudott nemet mondani kora talán legígéretesebb agglegényének, a mesebeli Esterházy-hitbizomány örökösének.
A valóság azonban némiképp másként festett: 1946-ban a herceg magyarországi birtokait elkobozták, ausztriai uradalma az anschluss után német, majd a világháború után szovjet megszállás alá került. A művelt, doktorált, nyolc nyelven beszélő, magas, sötétszőke, elegáns megjelenésű herceg – aki egykoron híresen bőkezű mecénás volt – ekkor már közel sem számított „megfogni való”, mesebeli királyfinak.
Ventilátor kisasszony
A gyereksztárként induló Ottrubay Melindáról egyetlen igazi, a tánctudását elemző kritika sem jelent meg; nem volt még divat a szakújságírás. Be kell érnünk azzal, amit a mozivásznon látunk, merthogy a balerina két magyar filmben is játszott. Az 1938-as felvidéki bevonulást megörökítő Magyar feltámadás (1939) és a Pénz áll a házhoz (1939) olyan művészek társaságát jelentette, mint Tőkés Anna, Somogyvári Rudolf, Csortos Gyula, Latabár Kálmán és Kiss Manyi. Utóbbi filmben pár perc erejéig még táncolt is, bár ő maga nem volt megelégedve az ott nyújtott teljesítményével.
Hogy Melinda szép volt, az kétségtelen. A korabeli bulvárlapok elragadtatottan írtak báli toalettjeiről és színpadi jelmezeiről, de nem felejtették megemlíteni, hogy „jó házból való úrilány”: édesapja Ottrubay Dezső magas pozíciójú törvényszéki tanácselnök volt.
A „bájos fiatal lány” lám jó példa arra, hogy a nagy múltú, előkelő családok is szakíthatnak a régi előítélettel, miszerint gyermekeiket akkor sem engedik színpadra, ha azok kivételes tehetségek – így elmélkedett egy újságíró a tizenhat éves lány karrierjéről áradozva, amely valóban lenyűgözően indult.
Melinda nyolcévesen kezdett el balettozni, és volt elszántság benne, hogy tovább képezze magát, mégpedig a legjobbaktól tanulva: 1935-ben már címzetes magántáncos.
Ventilátor kisasszonyként is emlegették, miután egy-egy piruettben a legendák szerint 14-15-ször is képes volt megfordulni. Ösztöndíjat kapott Párizsba, ahol a moszkvai Nagyszínház egykori prímabalerinája, Ljubov Jegorova volt a mestere, közben leérettségizett, és könyvet írt Ritmus és tánc címmel, ebben a hivatására vonatkozó gondolatokat és aforizmákat gyűjtötte össze.
A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2021. őszi számában olvasható.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
