3000 évvel ezelőtti hajfestés nyomaira bukkantak régészek Menorcán
2018. június 20. 11:53 Múlt-kor
Egy kevéssé ismert ókori kultúra temetkezési szertartásaira utaló nyomokat fedeztek fel egy menorcai barlangban egy nemzetközi régészcsapat tagjai. A koponyalékelés és a rituális öltözetek mellett úgy tűnik, a halottak haját vörösre festették.
Az emberiség története folyamán az élet fontos pontjaihoz kötődő rituálék a társadalmi tendenciák, és ezáltal az adott társadalom kultúrájának katalizátoraként is működtek. A mód, ahogyan a születéseket, házasságokat és halálozásokat közösen feldolgozzuk, nem csak saját napi életünkre, de másokéra is hatással van: ha valami megfelelő mértékben rögzült a kultúránkban, tovább tudjuk adni. A Menorca szigetén talált titokzatos őskori temetkezéseken a kutatók felfedezték az emberi hajfestés legrégebbi ismert nyomait.
A spanyolországi Granadai Egyetem, a németországi Tübingeni Egyetem és az angliai Cambridge-i Egyetem együttműködésében folyó feltárási munkálatok körülbelül száz ember maradványait kerítették eddig elő, amelyek közül többet eddig felfedezetlen temetkezési gyakorlatok szerint helyeztek örök nyugalomra. E gyakorlatok közé tartozik a haj vörösre festése.
A maradványokat a Biniadris nevű barlangban találták, amelyet különféle társadalmak látogattak 3300-2600 évvel ezelőtt. A Granadai Egyetem két régésze, Dr. Eva Alarcón García és Dr. Auxilio Moreno Onorato azt írta: „A vörös hajtincseknek nyilván szimbolikus jelentősége lehetett ezen társadalmi csoportok számára. Tökéletesen voltak levágva, különféle méretű és különféle anyagú (fém, bőr, de még fa is) tartókban elhelyezve, amelyeket aztán a barlang bizonyos pontjain rejtettek el.”
A halottak hajának vörösre festése mellett e társadalom tagjai egész sor temetkezési szertartást gyakoroltak, amelyek tükrözik vallásukat és annak szimbolikáját. A kutatók például azt is megfigyelték, hogy a holttesteket a barlang közepére helyezték, ahol kerámiatöredékekkel rakták körbe őket. Egy részükön a trepanáció, azaz koponyalékelés egy szimbolikus formáját is alkalmazták. Dr. Eva Alarcón García megjegyzi: „Ilyen társadalmi gyakorlatokra nincs precedens az Ibériai-félszigeten, teljesen a Baleár-szigetek sajátosságai. Az eltemetetteket a barlang közepére helyezték és elemek egész sorát alkalmazták a rituálék során, köztük növényi anyagokat (ágakat és törzseket), kerámiaedényeket, amelyek töredezettségük mértékét tekintve fontos szerepet játszhattak, vasoxid érceket (okker), stb.”
A régészcsapat arra is felfigyelt, hogy a holttestek közül több rituális ruházatba volt öltöztetve. Tűket, szövetet és ősi, V-alakban perforált, csontból és vaddisznóagyarból készült gombokat is fedeztek fel a barlangban, közel a halottakhoz. A hajszálak és a szövetminták jelenleg szén-14 izotópos kormeghatározás alatt vannak a Cambridge-i Egyetemen.
„Kétségtelen, hogy a Biniadris-barlangban találtak sok kérdést fognak felvetni és újabb kutatások számára jelölik ki az utat, nem csupán régészeti, de antropológiai szemszögből is. Egyelőre a kutatás fő célja a Biniadris-barlangban rendezett rejtélyes temetkezések talányainak megoldása” – zárják összefoglalójukat a kutatók.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
