Így született meg az Orosz Birodalom
2014. szeptember 22. 15:02 Csernus Szilveszter
Orosz Amerika
A 17-18. században orosz szolgálatban álló felfedezők a korszak legnagyobbjai közé tartoztak és sokat tettek hozzá a világtérkép fehér foltjainak eltüntetéséhez. Az Északkeleti átjárót (az Eurázsia északi megkerülésével való eljutást a Távol-Kelet felé) már 1596-tól kezdték keresni angol és amszterdami hajók, ám Murmanszk megalapítása miatt ez egyre inkább az oroszok feladata lett.
Szemjon Gyezsnyev kozák felfedező már Ohotszk megalapítása évében áthajózott a később Beringnek nevezett szoroson, bebizonyítva ezzel azt, hogy Eurázsia és Amerika között nincs szárazföldi összeköttetés. Jelentése több mint 80 évre elakadt a jakutszki levéltárban, így csak a Csukcs-félsziget egy foka viseli ma a nevét. Nagy Péter cár így a dán Vitus Beringet bízta meg, hogy kutassa át Szibéria keleti partjait, ő 1728-ban tette világszerte ismertté Gyezsnyev felfedezését. Expedíciója emellett jelentős térképészeti, természettudományi és néprajzi eredményekkel járt.
Szibéria feltérképezése és meghódítása ezzel javarészt befejeződött, de az orosz hódítás nem állt meg a kontinens partjainál. I. Pál cár (1796-1801) a koalíciós/napóleoni háborúkban való elfoglaltsága alatt alapította meg a szőrmekereskedelemmel foglalkozó Orosz-Amerikai Társaságot, amely révén az Orosz Birodalom Amerikába is behatolt. A későbbi Alaszkán kívül a cár uralma kiterjedt egészen Kaliforniáig: az 1811-ben alapított, angolul Fort Rossnak nevezett ("Orosz Erőd") telep mindössze 50 kilométerre volt a mai San Franciscótól, sőt az oroszok még Hawaiion is erődöt építettek (az Erzsébet-erőd 1817-től a krími háborúig állt fenn).
Az alig több mint fél évszázados amerikai orosz uralom idején érte el a birodalom a legnagyobb kiterjedését. Alaszka 1867-es eladásáig a cár több mint 22 millió négyzetkilométer ura volt, amely terület Európa kétszeresének felelt meg. A birodalom legkeletibb pontjáról ekkor rövidebb úton lehetett eljutni az Atlanti-óceán felől Pétervárig, mint orosz felségterületen keresztül.
Összegzésül elmondhatjuk, hogy a III. Iván hatalomra kerülése és az Alaszka amerikai visszavásárlása között eltelt 404 év alatt Oroszország területe az ötvenkétszeresére nőtt. Ez azt jelenti, hogy függetlensége óta Moszkva - átlagosan - minden nap 151 négyzetkilométert terjeszkedett: ez nagyjából hét budapesti kerület, vagy Győr városának területével egyenlő. Az, hogy Oroszországról mint a világ legnagyobb területű államáról beszélhetünk, tehát javarészt Szibéria meghódításának köszönhető.