A 156 kilométeres fal, amely egész Európát kettévágta

2014. augusztus 14. 10:37 MTI

A Bernauer Strassén lévő központi emlékhelyen Klaus Wowereit, Berlin kormányzó polgármestere koszorúzott, miután ökumenikus imádságot tartottak az emlékhely szomszédságában, az egykori határsávban - a keleti és nyugati szektor közötti, elaknásított földsávban - épült kápolnában, amely a Megbékélés nevet viseli.

Az ünnepségen valamennyi parlamenti párt részt vett, és a csaknem száz meghívott vendég között ott volt az egykori keletnémet állambiztonsági hatóság (Stasi) iratanyagát kezelő hivatal elnöke, Roland Jahn is. Ő egy, az évforduló alkalmából közölt interjúban kiemelte, hogy a közoktatásban az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítani a megosztott Németország történelmének oktatására, hogy ne merüljön feledésbe az áldozatok emléke, és a rendszerváltás után született nemzedékek megismerjék az emberi jogokat sárba tipró keletnémet kommunista diktatúra természetét.

Ennek fontosságát emelte ki Klaus Wowereit is ünnepi nyilatkozatában. A jogállamiság, a szabadság és a demokrácia nem természetes adottság, hanem olyan érték, amelynek megőrzéséért minden nap meg kell dolgozni - hangsúlyozta a szociáldemokrata politikus, hozzátéve, hogy "ezt a tényt újra és újra tudatosítani kell a felnövekvő nemzedékekben", ezért "a jövő egyik kiemelkedő feladata az emlékezés a fal felépítésére, az áldozatokra és hazánk megosztottságára".

A Nyugat-Berlint körbezáró határőrizeti rendszert 1961. augusztus 13-án, hajnalban kezdték építeni a keletnémet munkásőrség és néphadsereg egységei. Kezdetben szigorúan őrzött drótkerítés, majd idővel három méter magas betonfal osztotta ketté a várost és képletesen egész Európát. Egy, a napokban ismertetett felmérés szerint a németek fele nem tudja napra pontosan a fal felépítése kezdetének dátumát. A legkevésbé a fiatalok tájékozottak, a 30 év alattiak csupán 32 százaléka válaszolt helyesen arra a kérdésre, hogy melyik fontos történelmi esemény történt 1961. augusztus 13-án.

A fal felhúzására a menekülthullám miatt volt szükség, amely azzal fenyegetett, hogy idővel elnéptelenedik az NDK. 1949-től, a két Németország megalapításától a fal felhúzásáig nagyjából 3 millióan menekültek az NDK-ból Nyugatra, a legtöbben Nyugat-Berlinen keresztül, mert a nagyvárosban szinte egyáltalán nem volt ellenőrzés a keleti és a nyugati szektorok határán.

A 156 kilométer hosszú határőrizeti rendszeren 28 év alatt mintegy ötezren jutottak át Nyugat-Berlinbe. Több ezer embert viszont elfogtak szökés közben, és a legújabb kutatások szerint legkevesebb 138-an az életüket vesztették. A többségüket lelőtték a keletnémet határőrök, mások vízbefúltak, és voltak, akik a sikertelen szökés után a börtönben öngyilkosságot követtek el. A két Németországot elválasztó határ teljes hosszát tekintve nagyjából 1400-an haltak meg menekülés közben, vagy a letartóztatás után.

Szerdán megemlékezést tartottak a Potsdam melletti Glienicke-hídnál, a híres egykori határátkelőnél is. Michael Schierack, a konzervatív CDU Brandenburg tartományi szervezetének vezetője beszédében kiemelte, hogy az egykori keletnémet állampárt, az NSZEP diktatúráját bátor polgárok döntötték meg 25 évvel ezelőtt. A Glienicke-híd a brit John Le Carré A kém, aki bejött a hidegről című 1963-as krimijéből is ismert. Ennél a hídnál cserélték ki az elfogott kémeket a hidegháború idején.

A berlini fal 1989. november 9-ig osztotta ketté a várost, az utolsó haláleset viszont már jóval a rendszerváltás után történt: 1990. augusztus 31-én Lichtenrade városrészben egy 14 éves fiú megpróbált kalapáccsal kiütni egy kisebb darabot a betonfalból, hogy elrakja emlékbe, de egy hatalmas tömb dőlt ki, és maga alá temette a fiút, aki azonnal meghalt.