Kun László, a tragikus sorsú magyar király
2014. július 11. 11:11 Németh Máté
Szerető kunok – kun szeretők gyűrűjében
Noha annak valószínűsége, hogy a király hívta be a tatárokat, igen csekély volt, tény, hogy a László körül szerveződő, nomádokból álló kísérete az országban maradt tatárokkal is gyarapodott. A magyar uralkodó ugyanis az 1280-as évek közepétől egyre gyakrabban időzött a nomád kunok társaságában, akik a hód-tavi csata után kénytelenek voltak behódolni neki. Viseletük és szokásaik átvétele mellett szívesen múlatta az időt kun ágyasai körében, akik közül ismert Édua, Mandula és Köpcsecs nevű szeretője.
Nem elhanyagolható tény, hogy Lászlónak Anjou Izabella néven törvényes felesége volt, fiúgyermekük azonban nem születt, így a dinasztia fennmaradásáért aggódók rosszallva nézték a király kicsapongásait. A király nemcsak hogy tartózkodott feleségétől - egy ízben a bárók nemes egyszerűséggel összezárták hitvesével a trónörökös biztosítása érdekében, mindhiába -, de meg is alázta Izabellát, amikor bezáratta őt a Nyulak szigeti apácakolostorba, a királynéi javakat pedig Éduának adta.
Az ésszerű, megfontolt döntések híján lévő uralkodó a továbbiakban olyan kijelentésre ragadtatta magát, hogy kiirtja az egész papságot „mind egész Rómáig”, de helyzetén a bárók ismételt megtörése érdekében folytatott lépéseinek kudarca is rontott. Elérkezett az a pillanat, amikor az uralkodóra királyságának fő ellenlábasaként tekintettek. Lodomér esztergomi érsek kiközösítette az egyházból, Rómában már a keresztes hadjárat meghirdetésén gondolkodtak, László pedig rövid ideig ismét bárói „felügyelet” alá került.
A király természetesen fogadkozott, megalázkodott, Lodomér érsek szavaival élve „csalárd szemeiből, mit csak nehezen tud észrevenni a keresztényi egyenesség, csodás mesterséggel bőséges könnyeket ontott,…”, ígérgetett, hogy kíséretét elbocsátja, a pogány szokásokat elveti és visszatér „a katolikus viselkedés becsületes formájára”. László azonban rövid időn belül megszegte fogadalmait.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
