Bombázók célkeresztjében a magyar főváros
2014. július 8. 08:55 Csernus Szilveszter
Robbanó játékbabák?
1944 tavaszától kezdtek el szerte az országban rémhírek terjedni a szövetséges bombázások egy különös módjáról. Ezen rémhírek szerint amerikai és brit bombázók játékbabákat, töltőtollakat és cipőkrémes dobozokat, pontosabban azoknak álcázott bombákat dobtak le a települések utcáira, hogy azok mit sem sejtő járókelők, nem egy esetben gyerekek kezében robbanjanak fel.
A Magyarország feletti légiháborút talán legjobban összefoglaló műben (Pataky Iván-Rózsa László-Sárhidai Gyula: Légi háború Magyarország felett) a szakértők megállapítják, hogy a támadó repülők magasságából szabadon nem dobhattak le ilyen szerkezeteket, konténert pedig nem találtak, így a sajtóban 1944 áprilisától megjelent ilyen jellegű hírek a fantázia szüleményei lehetnek.
Sokkal elképzelhetőbb, hogy ezek az ellenséges titkosszolgálatok akciói voltak, de ezt, ahogy magát az akciót sem lehet se pro, se kontra bizonyítani, mert már a háborúban megsemmisült a klinikai kórlapok zöme. A szövetséges légierők elleni propagandahadjárat része már annál inkább lehetett, ugyanis 1943 tavaszán hasonló eseményekről számolt be a német- és az olaszországi sajtó is.
A megbilincselt Szálasi Ferenc a budai Duna-parton, a felrobbantott Lánchíd közelében áll
A bombázások nem okoztak a főváros és környéke iparában katasztrófális károkat. Bár a csepeli Fantó olajfinomító és az újpesti Wolfner bőrgyár teljesen tönkrement, a többi 1944 szeptemberéig termelt - ha nem is teljes kapacitással. Budapest vasúti közlekedését is maximum néhány napra sikerült blokkolni, bár a német hadigépezetnek - Oláh András Pál találó szavaival élve - éppen elvesztegetni való időből volt a legkevesebb.
A polgári veszteségeket 1946-ban Sneyder Árpád statisztikus kísérelte meg felmérni, aki arra az eredményre jutott, hogy az ostromot megelőzően 6500 civil vesztette életét a bombatámadásokban, amelyben nincsenek benne a sérülésekben később meghaltak száma. Érezhető volt a lakosság lelkierejének csökkenése is: 1944 áprilisától fél éven át havonta 11%-kal az idegrendszeri betegségekben szenvedők, 22%-kal a szívbetegségben elhunytak száma nőtt, és havonta 15%-kal többen követtek el öngyilkosságot. Ugyanakkor a szakirodalom megjegyzi, hogy a lakosság morális meggyengülése nem a bombázásokra, hanem a front közeledtére, a román átállásra és az egyre kilátástalanabb háborús helyzetre vezethető vissza.
Kétrészes cikksorozatunk első felét a vidéket ért bombatámadásokról itt találja