Mérges gáz, tank, zeppelin, U-boot - az 1. világháború új fegyverei
2014. július 4. 16:00 Németh Máté
Háború a víz(b)en – a tengeralattjáró-hadviselés
A szárazföld és a légtér birtokba vétele mellett a háborúzók nélkülözhetetlennek látták, hogy a tengereken is gyengítsék ellenfelüket. Komoly anyagi áldozatokat sem kímélve fejlesztették a háború előtt flottájukat, mind a németek, mind a britek. Ennek köszönhetően létrehozták a páncélozott, nehézfegyverekkel is felszerelt csatahajókat, valamint a háborúk történetében viszonylag új eszköznek számító - az észak-amerikai polgárháborúban korábban már alkalmazott - tengeralattjárókat.
Ez utóbbiakat, az ún. búvárhajókat (U-boat, U-Boot) mindenekelőtt a németek alkalmazták nagy számban, azzal a céllal, hogy a kereskedelmi hajók elsüllyesztésével gazdaságilag lehetetlenítsék el ellenfeleiket, továbbá hogy sikerüljön szétzúzniuk a már a háború elején a britek által létrehozott blokádot.
Az 1917-ben meghirdetett korlátlan tengeralattjáró-háború - amely szerint minden, a brit szigetek felé tartó hajót felszólítás nélkül elsüllyesztettek - aztán ürügyként szolgált az USA háborúba lépéséhez. A torpedóval és gyakran ágyúval is felszerelt tengeralattjárók ellen eleinte aknákat használtak, majd a 1917-től a hatékonyabb mélyvízi bombával próbálták a búvárhajókat megsemmisíteni.
A tengeri ütközetekben részt vevő csatahajók közti összehangolt hadmozdulatokat eleinte kommunikációs nehézségek gyengítették. A hajókat ugyanis vezeték nélküli rádiókészülékekkel szerelték fel; az általuk küldött jeleket ugyan könnyen lehetett fogni, de az üzenetek megfejtése és a kapitányhoz való eljuttatása akár tíz percet is igénybe vehetett. Ütközetekben a hajók közti üzenetátvitelt így továbbra is zászlójelzésekkel oldották meg.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
