Így vallattak a Horthy- és Rákosi-korszakban
2014. május 29. 17:01
A fordulópont: 1950
Magyarországon az első internálótáborok 1945 márciusában jelentek meg, amelyek később az egész országot behálózták. A Gulag-rendszerben már "kipróbált" erőszak megjelenési formáit Bank Barbara, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága munkatársa a kommunista internálótáborok erőszak-megnyilvánulásairól szóló előadásában lelki és fizikai síkokra bontotta. Kiemelte, hogy a lelki megpróbáltatások 1945 és 1950 között még valamelyest enyhébbek voltak.
1950 előtt a foglyok nem tisztálkodhattak, nem kaptak ruhát (azt kellett hordaniuk, amelyben jöttek, és nem volt ritka a meztelen emberek látványa), s az ételt is gyakran megvonták tőlük. Az 1950-es évektől kezdve a stílus durvább lett, nem levelezhettek, nem fogadhattak látogatókat, nem érkezhetett csomag a családtól, amely gyakran nem is tudta, hol tartják fogva szerettüket. Bank szerint a fő lélekölés az lehetett, hogy elvesztették nevüket, a táborban például "ürge", "gengszter", "fasiszta" vagy "gyilkos" névvel illették őket. Az őrök - akiket büntetésként küldtek egy-egy internálótáborba - mottója több helyen is ki volt függesztve: „Ne csak őrizd, gyűlöld is!”
A fizikai erőszak napi rendszerességgel zajlott a táborokban, ahol gyakran alkalmazták büntetésként a gúzsbakötést (akár 6 órán át is) és a vesszőfutást is, s ahol a fogolynak a társait kellett ütnie, különben őt ütik. A degenerációjukat a táborban kiélő őrök a saját maguk szórakozására gyakran megverték a rabokat, akik bármelyik percben sötétzárkában vagy a Recsken "divatossá" váló vizes veremben találhatták magukat.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
