Egy monumentális festmény újjászületése - VII.
2014. február 19. 17:45
Volt egyszer egy festmény, mely most - tehetséges restaurátor-kezeknek hála - Csipkerózsika-álmából ébred. Egy monumentális festmény története következik (7. rész)
Zichy az 1870-es évek utolsó éveiben rézkarcot is készített Párizsban a festményről, melyek révén a festmény széles körben ismertté vált. A három méretben nyomtatott lapjainak dedikációjára való felkérést Erzsébet királyné elfogadta. A kép e sokszorosított formában terjedt el. A lapokat több európai uralkodócsalád is megvásárolta, például a német császár, a belga, a bajor, a spanyol és a szász király.
A témával további műalkotásokon is találkozhatunk, egyik legismertebb a Magyar Tudományos Akadémia előcsarnokában látható dombormű. Az 1876-ban kiadott Deák Album illusztrációinak elkészítésére Zichyt kérték fel, a munkát a nyár folyamán elvégezte. Az illusztrációk között szerepelt az a jelenet is, amely Erzsébet királynét Deák ravatalánál ábrázolta. Az eseménynek állít emléket Holló Barnabás domborműve, amelyet 1914-ben lepleztek le a Magyar Tudományos Akadémia előcsarnokában, az esemény helyszínén. A domborművet az 1950-es években lebontották, és az épület félreeső részében tárolták. Innen 1987-ben Gödöllőre mentették és beépítették a Városi Múzeum falába. 1992-ben került vissza eredeti helyére.
Zichy festményéről 1914-ben Rakssányi Dezső készített egy elemi népiskolai szemléltető képet, ami a népiskolai nevelést segítő, szemléltető sorozat része volt. A rajz elkészítéséhez Zichy egy korábbi szénrajz vázlatát használta fel. Az elkészült képen csak a fejét szomorúan lehajtó Erzsébet és a koporsóban nyugvó Deák látszik. A reprezentatív kellékek és allegorikus figurák nem kerültek rá a képre, így jóval bensőségesebb hangulatot áraszt és nincs szükség magyarázatokra a megértéséhez.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
