Akinek Erdély aranykorát köszönhetjük
2013. november 15. 12:00
Okos gazdaságpolitikai döntések
Bár a fejedelemség népe eleinte inkább félte, mint szerette új urát, s országlása első diétáján rögtön megszavaztatta az uralkodóval való szembenállás akkor legmodernebb ideológiáját, a kálvini reformáció ellenállási tanát, az idő előrehaladtával a Bethlennel érkező kül- és belpolitikai stabilitás, gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődés, relatív széles külpolitikai mozgástér, nemzetközi sikerek, a folyamatos háborúzás és bizonytalanság utáni aranykor beköszöntének ténye enyhítette az alattvalók szembenállását, valamint kiváltotta az utókor megbecsülését.
Az elődje középkori viszonyokat tükröző gazdaságpolitikáját felváltva Bethlen újfajta kormányzásba kezdett: mivel ő maga nem tartozott a magyarországi nagybirtokosok közé, mint a többi erdélyi fejedelem, ezért azon bevételek növelésére törekedett, amelyet a fejedelmi jogkörből fakadóan meg tudott szerezni. Első intézkedései egyikeként az előd birtokadományait vette vissza, majd a nemesség megadóztatásán fáradozott, ám ezen kísérletei az egységes ellenállás miatt megbuktak.
A 16. századi elődök (főként Báthori István) gazdaságpolitikáját folytatva egyfajta merkantilista elvet vezetett be, amely az értékálló pénzek, s a bányák kincseinek Erdélyben tartására szorította a kereskedőket. Ügyes húzásnak bizonyult, hogy a városok iparosait különböző monopóliumokkal nagyobb bevételhez juttatta, így a városok módosabbak lettek. Az ekként megnövekedett jövedelmek után az adó is folyamatosan emelkedett. Jól jellemzi a tendenciákat Kolozsvár példája: míg 1614-ben a kincses városból csupán 350 forintot lehetett adó címén kipréselni, addig 1624-re már a 2400 forintos összeget is gond nélkül kifizették az ottani polgárok.
Bethlen a magyar származásúakra támaszkodott főként, ám Báthorival ellentétben nem keveredett konfliktusba a szászokkal, akiknek elismerte az erdélyi iparban játszott vezető szerepét, de igyekezett visszaszorítani azt.
Bethlen Gábor tudósai körében (1869-es olajfestmény)
A fejedelem a kereskedelem érdekében a termelés szabályozására építette ki gazdasági hatalmát. Az egyre bővülő exportot a külföldi kereskedők erősödő jelenléte mutatta, akik méhviaszt, állati bőröket, higanyt, sót, vasat és más bányakincseket szállítottak az országon kívülre. A nagy távlatokban gondolkodó fejedelemnél egy alkalommal még az a gondolat is felmerült, hogy svéd kereskedőkkel szövetségben kisajátítsa a modern ipar szerveződésében igen fontos réz európai piacát. A kereskedelemből és az egyéb fejedelmi monopóliumokból a bevételek jelentősen megemelkedtek (6-700 ezer forint), ami a központi hatalmat anyagilag függetlenné alakította.
Bethlen Gábor pártfogolta a tudományt és a művészetet, jövedelméből jelentős összegeket fordított a kultúrára. Gyulafehérváron protestáns főiskolát alapított, amelynek könyvtárát a felvidéki hadjárata alkalmával hozott több szekérnyi könyvvel rendezett be. Támogatta a tehetséges diákok külföldi útjait, németalföldi területekre, sőt még Angliába is finanszírozott tanulmányi küldetéseket.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
