Ferenc József a sarkkörön túl
2013. augusztus 29. 18:35 Csernus Szilveszter
A hazatérés
A szigetvilág bejárása után, miután 130 sötét napot követően végre megint felkelt a Nap, a csapat felkészült, hogy nekivágjon a félig befagyott Barents-tengernek, elérjék Szibériát és végre hazatérjenek. 1874. május 20-án az expedíció megindult délnek négy csónakból átalakított szánon, végleg otthagyva a Tegethoffot. Helyzetük egyre kilátástalanabbá vált. Az egyenként 700 kilogrammos szánok húzásához kevés volt a 23 főre apadt csapat és kutyáik. Kétségbeesésüket fokozta, hogy két hónap alatt mindössze 15 kilométerre jutottak a Tegethofftól, mivel a szél északnak hajtotta a jégtáblát, amelyen dél felé meneteltek.
Készleteik végéhez közeledve szerencséjük a széliránnyal együtt megfordult. „Kétéltűjeiket” hol szánként, hol csónakként használva 450 kilométert tettek meg augusztusra, mire elérték az akkori jéghatárt. Itt végleg vízre szálltak, ahol az élelem- és vízhiány miatt kénytelenek voltak kutyáikat agyonlőni – holott egyszer az eltévedt Payer életét mentette meg az egyik eb.
Augusztus 24-én, amikor már csak tíznapi élelmük maradt, az evezésben kimerült expedíció két orosz bálnavadászászhajót pillantott meg Novaja Zemlja nyugati partjainál. Az orosz kormány már felhívta az északon járó hajók figyelmét, hogy keresse az eltűnt sarkkutatókat, de mentőexpedícióra nem volt szükség. A Nyikoláj-sóner fedélzetére lépő Payer megmutatta a II. Sándor cártól kapott ukázt az oroszoknak, hogy legyenek segítségére az azt felmutatóknak. A hajón állók levett sapkával földig hajoltak a cár parancsa előtt a beszámolók szerint.
A Nyikolaj kapitánya, Voronin késedelem nélkül megindította a hajót a norvég Vardö felé – miután Payerék 1200 rubelt, két francia vadászrevolvert és három csónakot adtak a félbemaradt halászatért. Az expedíció szeptember 3-án lépett partra a kontinensen.
Az osztrák-magyar felfedezőút az Északkeleti átjárót nem találta meg, ehelyett felfedezett egy teljesen új szigetcsoportot az Északi-sark közelében. A magyar részvétel a hajóorvos személyében és a támogatásban nyilvánult meg, inkább hazánk szegényes tengerhajózási történelmében jelentős. De Dr. Kepes gyula érdeme az is, hogy az ételadagokat úgy számolta ki, hogy skorbut ne üsse fell a fejét, ráadásul az expedíciónak csak egy halottja volt, ő is balesetben hunyt el. Az Északkeleti átjáróra végül az Adolf Erik Nordenskiöld vezette svéd-finn expedíciónak sikerült ráakadnia 1878-80-ban.
A kutatás az Európai Unió és Magyarország támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012-0001 azonosító számú „Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és műödtetése konvergencia program” című kiemelt projekt keretei között valósult meg.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
