Ferenc József a sarkkörön túl
2013. augusztus 29. 18:35 Csernus Szilveszter
Deák Ferenc, Bécs és Budapest a Jeges-tengerben
A Tegethoff fogsága nem jelentette az expedícióét is, hiszen a tenger- és széláramlatok az Északi-sark felé sodorták a jégtömböt. Mégis ennek volt köszönhető annak legnagyobb eredménye. 1873. ködös augusztus 30-ra Payer így emlékezett: „távol északnyugaton egy elbillenő ködfátyol mögül hirtelen durva sziklák láncolata tűnt elő. Néhány perc és egy ragyogó alpi táj képe bontakozik ki. (...) diadalunk viharos kiáltásban tör ki: Föld! Föld! Végre Föld!”. A később Ferenc József császár és királyról elnevezett földnek ekkor előbukkanó részét mindjárt el is nevezték Wilczek-szigetnek az ausztriai támogatójuk tiszteletére.
Az augusztus 30-i felfedezés után novemberig kellett várniuk Payeréknek, hogy a jégbörtönük közelebb sodródjon a szigethez, és partra tudjanak lépni. A Tegethofftól már 5 kilométerre lévő szigetcsoportra Payer 1874. tavaszán több szárazföldi mini-expedíciót vezetett, amely során feltérképezték a Ferenc József-földet. Az ember által először látott szigetek, fokok, gleccserek elnevezéseinél nem voltak hálátlanok a magyar szponzorral sem, így gróf Zichy Ödönnek ma is egy szigetcsoport (Zichy-föld) viseli a nevét.
A Ferenc József-föld egyéb magyar vonatkozású neveket is őriz, mint a Hungária-öböl, Budapest-fok, Vámbéry-szigetcsoport, vagy az akkor még élő államférfi, Deák Ferenc nevét viselő sziget. Természetesen az ausztriai birodalomfélnek több lenyomata maradt a jeges, sziklás vidéken. Így találhatunk Rudolf trónörökösről, Lotharingiai Károlyról, Tegethoff admirálisról, Bécsújhelyről, Bécsről és annak hajdani védőjéről, Salm Miklósról, Anton Schrötter és August von Fligely osztrák-német földrajtudósokról elnevezett szigeteket, fokokat.
A sarkvidéki körülmények próbára tették legszívósabbakat is. A Ferenc József-föld bejárásakor több időt töltöttek a felfedezők fagyott testrészeik dörzsölésével, mint gyaloglással. Téli napokon például a -50°C-fokban a hús, a kenyér, a vaj, és a zsír is csonttá fagyott. Utóbbiból baltával vagy vésővel kellett a főzéshez szükséges mennyiséget levágni.
A szigetcsoport legészakibb pontjának, a Fligely-foknak elérésekor az ünnepi koszt kávé, rum és húskivonat keverékéből állt. A kimaradhatatlan téli porció része volt az olvasztatlan fókaháj és a nyers hús. Julius Payer visszaemlékezései szerint az 1873-74-es tél kezdetén egy frissen levadászott fóka testéből vágott ki egy darab hájat, és mindenki szeme láttára fogyasztotta azt el kenyérrel, miközben dícsérte reggelijét. Bevallása szerint hősiesen szorította vissza szörnyű undorát, de a legénységet muszáj volt felkészíteni a hetek múlva már rendszeres táplálékul szolgáló nyers fókahájra. A katonatiszt tett arról, hogy éhesen sohase maradjanak emberei, akármilyen is az eledel. Egy ízben pemmikánból, lisztból, kenyérmorzsából, kolbászból, véres fókahúsból és tüdőből, jegesmedvehúsból és az elmaradhatatlan fókahájból készített levest, vagy ahogy ő nevezte, gulyást társainak.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
