Megnyílt a Louvre új iszlám művészeti gyűjteménye
2013. április 26. 10:30
Jelentős külföldi szponzoráció
A munka 220 restaurátornak adott feladatokat, és korábban nem tapasztalt volumenű költséggel járt. A francia állam támogatása mellett jelentős külföldi szponzorációnak köszönhető mindez, hiszen az új iszlám gyűjtemény kialakításához jelentős mértékben hozzájárult a marokkói király, a kuvaiti emír, az ománi szultán, Szaúd-Arábia, Azerbajdzsán, valamint számos nagyvállalat és a Louvre hivatalos mecénási köre.
Ez a hatalmas, a kontinensen egyedülálló együttes a királyi gyűjteményekből ered, amelyet aztán Napóleon hadjáratai, majd a 19. századtól rendszeres vásárlások révén gyarapítottak, és gyarapítanak ma is. A forradalom idején alapított Központi Művészeti Múzeum, amely később a Louvre nevet kapta, még csak néhány iszlám eredetű tárggyal rendelkezett, ám ezek jelentősége mind történeti, mind esztétikai szempontból a gyűjtemény magjává avatja őket.
E különleges darabok között van egy hegyikristályból faragott, karcsú füles kancsó, amely 1000 körül a Fátimidák Egyiptomában készült, és egyike annak a hét kristálykorsónak, amely ebből az időből ránk maradt. Kivitelezése valóságos mutatvány volt, mert a felületét díszítő növényi motívumokat és a fület egy darabból faragták ki. Suger apát, a korsót őrző Saint-Denis-kolostor apátja szerint Thibaud de Blois-Champagne gróf ajándékozta a kolostornak. Hozzá valószínűleg 1140 körül kerülhetett Szicíliában, amikor lánya feleségül ment II. Roger szicíliai királyhoz. Szicília ebben az időben közeli kulturális és politikai kapcsolatokat ápolt a Fátimida Egyiptommal, így tehetett szert a nemesúr a hazájában ritkaságnak számító kincsre.
Szintén uralkodói eredetű az a 15. századtól a vincennes-i királyi vár kápolnájában őrzött, rézből készült, ezüsttel és arannyal vésett úgynevezett Szent Lajos-keresztelőtál, amelyet a király gyermekeinek keresztelésekor használtak. Az első, dokumentumokkal alátámasztható keresztelő a későbbi XIII. Lajosé volt 1606-ban, de a tál nevét keleti eredete miatt a keresztes hadjáratokban magát kitüntető IX. (Szent) Lajosról kapta. Az oldalára és belsejébe vésett jelenetek is lovagokat és csatajeleneteket ábrázolnak, talán egy hadjárat emlékét őrizve. Különlegessége, hogy a tálat készítő művész hat különböző helyen is feltüntette rajta a nevét, ugyanakkor a megrendelő személyét titok övezi. Formája, díszítésének stílusa miatt készülése a mameluk korszakra, 1330–1340 közé tehető. Ugyancsak a királyi kincstárból származik XIV. Lajos ottomán gemmagyűjteménye is.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
