A nyúl végezhetett a neandervölgyivel
2013. március 6. 08:35
Amikor jó harmincezer évvel ezelőtt a vadászat következtében a nagyvadak száma drámaian lecsökkent, eleink nehéz választás előtt álltak: nyulat esznek vagy meghalnak. Ezzel magyarázza egy új tanulmány a neandervölgyi embernek a Föld színéről való eltűnését és vereségét a Homo sapiens-szel a túlélésért folytatott küzdelemben.
A modern ember negyvenezer évvel ezelőtt érkezett Afrikából az európai kontinensre, ahol már régóta élt a neandervölgyi ember. A Homo sapiens és a Homo neanderthalensis mintegy 15 ezer évig élt egymás mellett, majd a neandervölgyi ember kihalt. A sok évezredes "szomszédság" okán végeláthatatlan vita folyik a kutatók között arról, hogy keveredett-e a modern és a neandervölgyi ember, vagy sem.
A Journal of Human Evolution című folyóirat legújabb számában kutatók arról értekeznek, hogy a neandervölgyi kihalásáért az Oryctolagus cuniculus, azaz a mai házinyúl őse a felelős. Szerintük a neandervölgyi ember nem tudott vagy nem akart vadászni a kistermetű, fürge emlősekre, így komoly hátrányba került a modern emberrel szemben, amely tömegével ölte le túlélése érdekében ezeket az állatokat.
A jersey-i Durrell Wildlife Conservation Trust munkatársa, John Fa által vezetett kutatócsapat a neandervölgyi ember majd a modern ember által használt franciaországi és spanyolországi barlangokban fellelt állatmaradványokat vizsgálta meg. A kutatók rámutattak, hogy ezeken a lelőhelyeken 30 ezer évvel ezelőttig főleg a nagytestű emlősök csontjai fordultak elő, s csak elvétve akadtak köztük nyúlcsontok. Később ez megfordult, az időpont pedig egybeesik a neandervölgyi eltűnésével és a modern ember dominanciájának kezdetével.
A tudósok szerint a neandervölgyi jó vadász volt, a nagytestű emlősök mellett madarakat, halakat és puhatestűeket is zsákmányul ejtett. A nyúllal azonban már meggyűlt a baja, Fa és kollégái pedig úgy látják, hogy hanyatlásuk is erre vezethető vissza. A nagyvadak számának drámai lecsökkenésével párhuzamosan egyre jobban elterjedtek a házinyulak, amelyek vadászatára ragadozók specializálódtak, így az ibériai sas és hiúz, az ember azonban futni hagyta szerencséjét – és ez lett a veszte.
A modern ember innovatív módszerekkel tudott alkalmazkodni az új helyzethez: vízzel öntötték ki az odúkat, esetleg kutyákkal végezték el a piszkos munkát, de a nők is segédkezhettek a vadászatban. A neandervölgyi azonban megmaradt "nagyvad-specialistának" – állítja a kutatócsapat. Esetleg testfelépítésük akadályozta meg őket abban, hogy sikerrel becserkésszék az apró, fürge állatokat, ami talán egy újabb magyarázat arra, hogy miért maradt alul a neandervölgyi a modern emberrel vívott küzdelemben.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
