Férgek is jöttek a keresztesekkel

2013. február 21. 17:27

Amikor a máltai lovagrend megépítette 35 latrinából álló mellékhelyiségét a Jeruzsálemi Királyság területén található Akkóban, talán egyetlen városlakó sem akadt a haifai öböl északi részén fekvő ókori településen, akiben felmerült, hogy kilencszáz évvel később kutatók az ott feltárt emberi ürülék maradványok felett fognak majd görnyedni, mikroszkópjaikkal az asztalukon.

Pedig pontosan ez történik a Cambridge-i Egyetemen, ahol az intézmény biológiai antropológusa, Piers Mitchell lebomlott emberi fekáliát tartalmazó rétegeket kezdett vizsgálni azért, hogy rekonstruálja, milyen utakat jártak be az élősködők és hordozóik, a Nyugatról Keletre vándorló keresztesek jó ezer évvel ezelőtt. Bár a paraziták legtöbbje az idők során elpusztult, az emberi belekben való jelenlétükre a több száz, vagy akár ezer éves tojásokból is lehet következtetni.

A tudományos kutatások ma már tényként kezelik, hogy az élősködők legalább ezer éve jelen vannak az emberi bélrendszerben, a "kapcsolat" pedig továbbra is erős: az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslése szerint a trópusi, szubtrópusi területeken élők közül 740 millió embernek van úgynevezett horogférge.

A tudósok csak nemrégiben döbbentek rá, hogy a paraziták vándorlásának megismerésével az emberi migrációk útvonalát is képesek rekonstruálni. Így például az amerikai kontinensre történő bevándorlási hullámok tisztán nyomon követhetők az embereket megfertőző horogférgek vizsgálatának segítségével. „Ezáltal megérhetjük, hogy mi volt a hatása a parazitáknak az emberiség evolúciójára” – összegezte Mitchell.

A keresztes hadjáratok vitathatatlanul a középkori Európa legnagyobb vándorlását hozták el az öreg kontinensre. A 12-13. század folyamán több százezer európai fogott vándorbotot és ment a Közel-Keletre, ki a Szentföld felszabadítására, ki kereskedelmi célból, mások pedig zarándoklatra, így a kereszteseket gyakran érte az a vád, hogy ők terjesztették el a különféle betegségeket a térségben. „Eddig alig foglalkoztak azzal, hogy pontosan milyen betegségek terjedtek el, ez milyen – keleti vagy nyugati – irányban történt, és milyen hatása volt a járványok kitörésére” – így Mitchell.

Mitchell több parazitafajtát is azonosított a latrinákban, többek között fonálférget, ostorgilisztát és bélgilisztát; közülük legérdekesebb a hal galandféreg volt, Mitchell meg is magyarázta, miért: „A hal galandféreg Észak-Európában volt elterjedt, ahol a sózott, füstölt vagy szárított hal evése közben fertőződtek meg az emberek. A Közel-Keleten nem fordult elő, mivel a féreg életciklusa valószínűleg nem tudott alkalmazkodni a környezethez”.

„Végül sikerült kimutatnunk, hogy a paraziták csak a keresztesek megérkezése után ütötték fel a fejüket a Közel-Keleten. Minden bizonnyal a Földközi-tenger térségéből érkezők cipelték be magukkal a férgeket a Szentföldre, ami jó példa arra, hogy az emberi vándorlások miként terjesztik el a betegségeket a Földön” – mondta el a tudós.