Az elfeledett romániai kibucok nyomában
2013. január 16. 15:36
Nem egyszerű egy polgárnak kivándorolni a sivatagba, ezért még itthon próbáltak felkészülni a földművelő, kollektív életmódra.
A csoportba lépés motivációi
A cionista mozgalmakról, valamint a kibucok kelet-közép-európai történetéről szinte alig tudunk, pedig a két világháború között, illetve a holokauszt után az Izraelbe kivándorolni szándékozó zsidó fiatalok számos esetben helyi szinten próbáltak felkészülni a kivándorlásra, kisebb-nagyobb sikerekkel. A kibuc életforma és a hozzákapcsolódó utópisztikus kísérlet gyakorlati megvalósítása felemás képet mutat, a mai napig viták tárgyát képezi. A kibuc olyan kollektív település ahol a vagyon egy jelentős része közös.
Az első kibucot romániai cionista bevándorlók alapították 1910-ben a Galileai-tó partján Deganya néven. Az első kibucnyikok nem mindennapi erőfeszítéssel teremtettek meg egy ideálisnak képzelt életformát. A kibucélet elsajátítása is ide tartozott, az utópisztikus közösségi lét, amelyet a kibucok kínáltak, azonban úgy tűnik, felemás sikerrel járt. Nem tudunk általános jelenségről beszélni, inkább egy-egy helyi sajátos „próbálkozásra” emlékeznek oral history interjúalanyok.
Ezek elemzésével szeretnénk árnyalni egy kicsit a képet. Kérdéseink a motiváció, a megvalósítás helyi szintjei, és a csalódás vagy épp a siker megélésére fókuszálnak. Mielőtt rátérnénk a kibucok helyi szintű bemutatására, mindenképp említést kell tennünk arról, hogy melyek voltak azok az általánosan megfogalmazható tényezők, amelyek a csoportba lépést motiválták; mitől függött az egyén csoporttudatának kialakulása?
Támogasd a 
szerkesztőségét!
