Egy gyanús amerikai Budapesten
2013. január 10. 13:25
Fellazítás: a legnagyobb veszély
A szovjet típusú rendszerek ugyanis a tábor valamennyi országában rettegtek a fellazítástól, amely pedig az 1960-as évektől többek közt Magyarországon is megindult. A nyugati befolyás elleni küzdelemben a szovjet és a népi demokratikus titkosszolgálatok szorosan együttműködtek. Ez megmutatkozott a William Griffith elleni államvédelmi tevékenységben is. Érdekes azonban, hogy a magyar Belügyminisztérium (BM) III/II. Csoportfőnöksége, azaz a kémelhárítás csak 1965-ben nyitott külön dossziét, amelybe azután összegyűjtötték mindazt, ami a belügyi nyilvántartásokban korábbi időkből megtalálható volt róla. A kémelhárítás Griffith megfigyelését csak 1964-ben kezdte meg aktívan. Közvetlenül az késztette erre, hogy a lengyel államvédelmi szolgálat 1964 júliusában táviratilag értesítette magyar kollégáit: William E. Griffith felszállt egy Varsóból Budapestre tartó repülőgépre.
A kémelhárításnál Szabó József őrnagyot bízták meg azzal, hogy sürgősen gyűjtse össze az amerikaira vonatkozó anyagot, és kezdeményezze a szükséges intézkedéseket. Az eredményről Szabó július 16-i jelentéséből értesülhetünk. Az őrnagy – mint jelentette – a Csoportfőnökség adattárában az alábbi feljegyzést találta: „Griffith William Edgar a Szabad Európa Rádió politikai tanácsadója, azonban csak formailag, mert a valóságban hírszerző, akin keresztül a Szabad Európa Rádió naponta kap a hírszerzéstől titkos politikai utasításokat.”
Szabó József a BM és a KEOKH nyilvántartásaiból megtudta, hogy a magyar hírszerzés 1958-ig foglalkozott Griffithszel, a SZER-től való távozása után azonban tovább már nem gyűjtöttek róla anyagot. Griffith 1964 előtt is többször járt Magyarországon. 1959 augusztusában egy hetet töltött Budapesten, részt vett Révai József temetésén, és felvette a kapcsolatot néhány ismert íróval. Innen hazatérőben megállt Münchenben, és beszámolt a SZER munkatársainak kelet-közép-európai tapasztalatairól.
A magyar kémelhárítás ottani, „Tamási” és „Gulácsi” fedőnevű ügynökeinek jelentése szerint elmondta, hogy „beszélt Münnich Ferenc miniszterelnökkel, valamint néhány íróval és más emberrel. Nézete szerint feltétlenül javult a helyzet Magyarországon, s Magyarország szerinte a legnyugatibb ország a szocialista országok között.” Griffith úgy látta, hogy kialakulóban van egy „új típusú hazafiság, amely mélyen ellene van a rezsimnek, de tisztában van a realitásokkal és lehetőségekkel”. 1961-ben újra be akart utazni, de akkor nem kapott vízumot (mert más elfoglaltságaik miatt a belügyesek nem tudtak volna vele foglalkozni). 1963-ban a KEOKH nyilvántartása szerint néhány napig a Gellért Szállóban lakott, erről az útjáról azonban nincs több információnk.
Mindamellett a BM tévesen hitte azt, hogy a SZER politikai főtanácsadói állása, majd a bostoni egyetemi tanárság csak fedésül szolgál, s Griffith valójában kém. Ez a szovjet tanításokon felnőtt magyar kémelhárítók elképzelése volt – a „ki mint él, úgy ítél” elve alapján. Az amerikai hírszerzés valóban nagymértékben támaszkodott a tudományok eredményeire, a nemzetközi kérdések szakértőire, valóban kapcsolatot tartott fenn a legjobb egyetemek professzoraival és neveltjeivel, de ez a kapcsolat általában nem azt jelentette, hogy a tanácsadók hivatásos hírszerzői állást töltöttek volna be.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
