Újjá kell-e építeni a bamijáni Buddha-szobrokat?
2012. november 7. 11:48 MTI
2001-ben, amikor a tálibok hatalmuk csúcsán voltak Afganisztánban, vezetőjük, Omar molla harcot hirdetett a bálványimádás ellen. Legismertebb és legnagyobb áldozatai - mind a méretüket, mind pedig szimbolikus jelentőségüket tekintve - a sziklafalba faragott bamijáni álló Buddha-szobrok voltak. A világ legnagyobb ilyen jellegű alkotásai - az egyik 55 méter magas volt - a VI. században készültek. Miután 2003-ban megdöntötték a tálibok uralmát, az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális szervezete (UNESCO) a világörökség részévé nyilvánította a völgyet, amely fölött a szobrok álltak, és régészek árasztották el a környéket. Mindössze két hatalmas üres mélyedést, egy halom törmeléket és fel nem robbant aknákat találtak ott, ahol valaha a Buddhák voltak. Azóta vizsgálják a maradványokat, hogy eldöntsék, fel lehet-e építeni belőlük a másfél évezredes alkotásokat.
A költségek csak csepp a tengerben
A bamijáni völgyben húzódott a buddhista terjeszkedés nyugati határa, és a hely az elmúlt évezred nagy részében fontos kereskedelmi gócpontnak számított: Kelet és Nyugat találkozási pontjának, ahol a régészeti feltárások tanúsága szerint görög, török, perzsa, kínai és indiai befolyás keveredett, olyan mértékben, mint talán sehol máshol a világon.
Tavaly azonban az UNESCO bejelentette, hogy letett a szobrok helyreállításáról. Ami a nagyobbikat illeti, nem maradt meg belőle annyi, hogy újból fel lehessen építeni, és bár a kisebbik esetében ez lehetséges volna, nem valószínű, hogy meg fog történni. Ehelyett japán és olasz közreműködéssel azon dolgoznak, hogy megerősítsék a repedező sziklafalat, épségben megőrizzék a sziklákat, illetve a barlangok és bemélyedések falát valaha beborító falfestések maradványait.
Az Emlékművek és Lelőhelyek Nemzetközi Tanácsa (International Council on Monuments and Sites, ICOMOS) azonban változatlanul azt szeretné, hogy újjáépítsék a Buddha-szobrokat. Bert Praxenthaler az ICOMOS-nak dolgozik, és 2004 óta azon fáradozik a helyszínen, hogy megmentse a szobrok maradványait, amelyek között 40 tonnásak is vannak, és védőtető alá helyezve a lehető legjobb állapotban megőrizze őket. Anasztilózist végezve a lehető legkevesebb új anyag felhasználásával újból fel akarja építeni a szobrokat. "Ez egy kirakós játék, amelynek több darabja elveszett, de geológiai módszerekkel meg tudjuk állapítani a megmaradt részletek helyét" - mondta a BBC News Magazine-nak.
Ezt a módszert alkalmazták az athéni Parthenonnál és az Akropolisz más építményeinél is, de ha a Buddhák esetében is sor kerülne rá, az volna az első eset, amikor egy szándékosan szétrombolt emlékmű visszaállítására használnák. A rekonstrukció ellen azonban számos érv szól, nem utolsósorban az ár.
A kisebbik Buddha helyreállítása is több millió dollárba kerülne egy olyan helyen, ahol a legalapvetőbb infrastruktúra is hiányzik, vagyis nincsenek utak és áram. Hatalmas mennyiségű fémre lenne szükség, amelyet végig kellene utaztatni a Kabulból Bamijánba vezető veszélyes úton. "Természetesen erre azt lehet mondani, hogy Afganisztánban minden nap elképesztően sok pénz megy el. A költségek tehát csupán cseppet jelentenének a tengerben" - érvelt Llewelyn Morgan, a Bamijáni Buddhák, a szobrok története című mű szerzője.
Szerinte azonban a régészeknek lennének sürgősebb dolgaik is Afganisztánban. "Nem lehetne kizárni, hogy Bamiján minden régészeti erőforrást felemésztene. Afganisztánban azonban elképesztően sok régészeti kincs van"- figyelmeztetett.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
