Szerelmek a Fehér Házban
2012. november 6. 10:01
Andrew Jackson és Rachel Donelson
Andrew Jackson (1767-1845) elnök több okból is beírta magát az amerikai történelembe. Beiktatásakor – Dwight Eisenhower és Ronald Reagan színrelépéséig – ő volt a legidősebb elnök a maga 61 évével. Vad határvidéki múltja megkülönböztette az addigi kifinomult és igencsak iskolázott első emberektől. Az ő esetében nem a házasságtörés, hanem egy feltételezetten kétes múltú személlyel történt házasság okozott nem csekély társadalmi megütközést.
Jackson 1790-ben találkozott Rachellel, aki ekkor még Lewis Robards százados felesége volt. Robards azonban el akart válni, és úgy is tájékoztatta Rachelt, hogy a válópert beadja. Virginia állam törvényei azonban nem engedélyezték a válást, ezért ő a szomszédos Kentucky államban indította el a folyamatot. Vagyis indította volna, mivel valójában két évig megfeledkezett az ügyről, miközben Jackson abban a hitben, hogy Rachel szabad, kinyilvánította házasodási szándékát.
Miután 1791-ben egybekeltek, a 24 éves Rachel törvény szerint még Robards százados felesége volt, így Andrew Jacksont támadni kezdték a feltételezett „vadházasság” miatt. Rachel tisztában volt azzal, hogy a vitatott házasság az elnökválasztási kampány során botránytémát szolgáltathat, ezért Tennessee állambeli otthonában szeretett volna maradni. Jackson azonban egész életében szenvedélyesen kiállt felesége tisztessége mellett, és halálos párbajjal fenyegetett meg bárkit, aki kétségbe merte vonni Rachel erényeit. 1806-ban ily módon vett elégtételt egy Charles Dickinson nevű ügyvéden, aki a halálos lövés előtt megsebesítette.
Az asszonyt nagyon megviselték a támadások, és egy levélben így vallott fájdalmáról: „A tábornok ellenségei bürökbe és epébe mártott nyilakkal támadnak engem. Inkább lennék ajtón álló Isten házában, mint hogy lakjak abban a washingtoni palotában.” Később mégis csatlakozott férjéhez, de a beiktatáskor viselt báli ruhája gyakorlatilag halottas ruhává vált, mivel nem sokkal Andrew Jackson elnökké avatása után szívroham következtében elhunyt (1828 december). Jackson a temetésen alig tudta palástolni dühét és elkeseredését: „E kedves szent asszony holtteste mellett meg tudok és meg is akarok bocsátani ellenségeimnek, de azok a gazemberek, akik őt aljas rágalmakkal illették, jobb, hogy ha az Úr kegyelméért esedeznek!”
Jackson és Rachel kapcsolata legendává vált, a leendő elnök korábban több levélben is megfogalmazta felesége iránti forró érzéseit. Egy 1823. november 28-án kelt levélben így vall: „Ha Ön velem lehetne, csak akkor nyugodna meg lelkem. Ha sorsom megadná, hogy újra találkozzunk, akkor ünnepélyesen megfogadom, hogy soha sem válnék külön Öntől.”
Jackson Rachelhez fűződő érzései megnyilvánultak az úgynevezett Peggy Eaton-ügyben is. Az életvidám, ír származású Peggy O’Neal 1829-ben szerelmi kapcsolatba bonyolódott John Henry Eatonnel, Jackson hadügyminiszterével, majd férje halála után feleségül is ment hozzá. A washingtoni előkelő hölgytársaság azonban kiközösítette Mrs. Eatont, mint erkölcstelen szerencsevadászt. Andrew Jackson – emlékezve a Rachelt körülvevő rosszindulatú megjegyzésekre – azonnal Peggy védelmére kelt, és buzgón hirdette annak szűzies tisztaságát. A Peggy Eaton-ügy és az azzal kapcsolatos reakciók nagy feszültséget okoztak Jackson elnök két kulcsfontosságú munkatársa, John C. Calhoun alelnök és Martin van Buren külügyminiszter között. Végül azonban – az elnöki védelem ellenére – Mrs. Eaton visszavonult a washingtoni társasági élettől.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
