Szerelmek a Fehér Házban
2012. november 6. 10:01
Thomas Jefferson és Sally Hemings
Ez talán a legismertebb és legvitatottabb kapcsolatok egyike az elnöki szerelmi viszonyok közül. Jefferson (1743-1826), mielőtt 1801-ben az Amerikai Egyesült Államok harmadik elnöke lett, megözvegyült; 1782 szeptemberében elvesztette feleségét, Martha Wayles Skeltont. A feleségtől örökölt rabszolgák között volt Elizabeth Hemings, Sally édesanyja is. Sallyt Jefferson tizennégy éves korában ismerte meg, s ezután még Párizsba is elkísérte.
A kapcsolat hét gyermeket eredményezett, és már Jefferson elnöki ideje alatt is nagy vihart kavart. A témát először Jefferson politikai ellenfelei szellőztették meg1802-ben. A törvénytelen kapcsolat bizonyíthatóságára a hatodik gyermek nyilatkozata adott alapot, aki az elnököt jelölte meg saját és testvérei apjaként. A kérdés a második ezredforduló előtt sem került nyugvópontra, egészen addig, amíg a Hemings-leszármazottak által követelt DNS-vizsgálat egyértelműen megállapította Jefferson apaságát. Az eredmény megerősítette a Jefferson családi vonalat, de nem Thomasra, hanem a volt elnök öccsére, Randolphra és annak két fiára utalt.
A Jefferson–Hemings-kapcsolat több kérdést vet fel. Elsősorban a faji keveredés problémáját, amit minden korabeli forrás határozottan elítélt. Az is tudni való, hogy a kapcsolatot felfedő forrás több mint kétes, hiszen James T. Callender oknyomozó újságíró és Föderalista párti aktivista személyes ellenszenvet is táplált az elnök iránt. A viszony maga nagyon nagy port vert fel, és több munka is foglalkozik vele. A legismertebb feldolgozások közé tartozik Barbara Chase-Riboud két műve, a Sally Hemings (1979) és Az elnök lánya (1994), amely végigköveti a Hemings család életét. A Chase–Riboud-kutatások előtt megemlíthető Fawn Brodie Thomas Jefferson intim életrajza című 1974-ben kiadott munkája, amelynek szenzáció-hajhászó tónusára 1981-ben Virgilius Dabney válaszolt Cáfolat Brodie-nak a Jefferson botránnyal kapcsolatban című művével.
Mi az oka annak, hogy a kapcsolat által felvert óriási por nem ült el az elmúlt két évszázad alatt sem? Egy lehetséges válasz éppen Jefferson elnök lakonikus reakciójában rejlik. Callender így írt erről: „Amikor egyetlen szavával Jefferson kiolthatta volna a botrányt és megelőzhette volna a szégyen és megbélyegzés kitörni készülő vulkánját, az elnök rátartiságából fakadóan hűvösen közönyös és szótlan maradt.”
Egy másik ok a Jefferson személyét körülvevő paradoxonban keresendő, miszerint mindenki előtt ismert, hogy a függetlenségi nyilatkozat fő alkotója rabszolgatartó volt. A nyilatkozat magasztos szavai mellett feéhozhatjuk, hogyan ítéli el Jefferson a Feljegyzések Virginiáról című, 1782-ben kiadott munkájában a rabszolgaságot, mint a despotizmus egyik legelvetemültebb formáját, amely ellentmond a természet törvényeinek és nemcsak a rabszolgát taszítja embertelen mélységekbe, hanem aláássa a rabszolgatartó jellemét is.
Mindezek mellett még nem is említettük az amerikai kultúra egyik leggyúlékonyabb elemét, a rasszok keveredését, illetve a passing, vagyis a rassz határokon való átmenetét. Sally Hemings quadroon rabszolga volt, akinek ereiben negyednyi fekete vér folyt. Édesanyja, Elizabeth Jefferson apósának, John Wayles Skeltonnak ágyasa volt. Mindketten mulattnak számítottak és örök otthontalanságra, a fekete és fehér kultúrák közötti lebegésre ítéltettek.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
