Festetics-hajók a Balatonon

2012. június 28. 12:31

A balatoni sószállítás és a Főnix

A Balaton első nagy teherszállító vitorlását, a Kristóf nevű hajót 1753-ban bocsátották vízre. A „sóhajó”, vagyis a sószállító gálya szélcsend idején evezővel is haladhatott, Balatonkeneséről szállította a sót Keszthelyre, visszafelé pedig fát, bort és egyéb termékeket vitt. Az 1790-es években Festetics György (1755-1819) kezdett nagyszabású hajóépítésbe. Ekkor került Bori Antal (1764-1835) trieszti „tanult hajós-mester” Fenékpusztára (ma Keszthely külterülete), és olasz hajóácsokkal hajóépítő üzemet hozott létre.

A legnagyobb balatoni vitorlást, a sószállító Főnixet feltehetően Sebestyén Sámuel uradalmi mérnök tervezte, és ő állította össze a költségvetést is 1796 januárjában. Sebestyén Rajzolatja a 1796-dik eszt. Keszthelyen építendő hajónak című tervét csak a szakirodalomból ismerjük, a Magyar Országos Levéltár tervtárában Bori Antal kétárbocosokról rajzolt tervváltozatait őrzik. A Directoratus ülésjegyzőkönyvei szerint egy modellt is készítettek a Főnixről, melyet 1797 végén helyeztek el a Festetics család könyvtárában.

A Főnix 1796-ban Bori irányításával épült, 1797. július 15-én került vízre. Egy 1798. augusztus 7-én kelt, a szakirodalomból ismert hajóleltár szerint a Főnix 16 öl hosszú, 3 öl széles, kétárbocos, 16 evezős hajó volt. Nevét Takáts József (1767-1821) írótól, Festetics László nevelőjétől kapta, aki egyik versében a hajót az újjáéledő főnixhez hasonlította, arra utalva, hogy a Kristóf hajó részeinek felhasználásával készült. Gyakran maga Bori kormányozta a hajót, melyet nem csak teherszállításra, hanem személyszállításra is használtak, fedélzetén ünnepségeket, vendégségeket is tartottak.

Kétárbocos vitorlás (1800 k.)

Arra vonatkozóan, hogy meddig járt a Főnix – melyet a források gyakran „Sós hajó”, „Sós öreg hajó”, „Nagy hajó” és „Gálya” néven említenek – a keszthelyi uradalom leltáraiban és az 1792-ben létrehozott Directoratusnak, a Festetics birtok központi igazgatási szervének az ülésjegyzőkönyveiben (P 279) találunk – olykor ellentmondásos – adatokat. Az utóbbiban feljegyezték a levelek beérkezési idejét, röviden a tartalmát és a meghozott határozatokat, sajnos a levelek többnyire nincsenek meg. Az ülésjegyzőkönyvek alapján az „uj gályás hajó”, a Jozefina – mely kisebb volt az előzőnél – 1813 tavaszán már épült, májusban már „a Jospehina Nagyhajó imitt amott meg szurkoltatott”. A keszthelyi új majori ispányságban első augusztusban talált eszközöknek, szerszámoknak inventáriuma az 1815. esztendőben című leltár a „sájkás eszközök Fenékbe” Szűcs Antalnál rovatában már csak a „Só hajó Joseffina” szerepel, ezen kívül a „révész eszköz Fenékben Porkolábnál” rovatban még négy révészhajó található.

Ugyanakkor Festetics György fiáról, László (1785-1846) 1820. augusztus 7-én arról rendelkezett, hogy a „Josephina nevü ujj hajóhoz szükséges” fák a következő télen vágattassanak ki, a „Josephina hajó Schooner formára Bori hajósmester által rajzoltasson meg”, és „mivel a mostani nagy hajó esztendőre el-bontatik, annak jobb fáibul egy átaljáró hajó [komp] készítessen”. Viszont Az udvari eszközök inventáriumának 1-ső része pro 1820-21 című leltárkönyvben a György nevű hajó található, valamint a Heléna nevezetű kutter.

1. A balatoni sószállítás és a Főnix
2. "Palli haiu, Szolgáia haiu, Stela" és a többiek