Klebelsberg, az új IV. Béla
2012. május 10. 08:55
Az idegen nevű gróf
Ujváry Gábor (Kodolányi János Főiskola) Klebelsberg és a kulturális külpolitika címmel tartotta meg előadását. A kultúrpolitika a szakpolitikák egyik legfiatalabb ága, hiszen Magyarországon csak 1848-49-ben, majd a kiegyezés után beszélhetünk róla. A kulturális külpolitika még ennél is fiatalabb, maga a fogalom éppen száz esztendős. Ennek egyik előzménye a peregrináció (vándordiákok külföldi egyetemekre járása), a másik pedig a külföldön megalakult magyar intézmények voltak: az első az 1579-ben született Pápai Német-Magyar kollégium, a második pedig az 1623-24-es bécsi Pázmáneum.
A trianoni békediktátummal létrejött szuverenitás egyik pozitívuma a kulturális külpolitika megteremtése volt. Klebelsberg programja a külpolitikában a klasszikus diplomáciánál nagyobb mozgásszabadságot biztosító kulturális külpolitika szerepének növelése volt. Kulturális külpolitika céljai pedig a külföldi magyar intézetek, tanszékek és lektorátusok hálózatának kialakítása-bővítése, állami ösztöndíjak beindítása stb. A kulturális külpolitika segítségével a revíziót lehetőleg békés eszközökkel kívánta elérni. A kultúrdiplomácia feladata a következő volt: a magyarságot minden vonatkozásban ismertté tenni, jóvátenni a múlt mulasztásait, a nemzetek versenyében minél előbbre vinni Magyarországot, a revízió ügyét előmozdítani.
Makkai Béla (Károli Gáspár Egyetem) Klebelsberg Kuno nemzetpolitikai koncepciójáról szólva kiemelte, hogy az „idegen nevű gróf” a szüntelen sértések következtében neveltetése során céltudatosan készült a nemzet szolgálatára. Egy interjúban arra kérdésre, hogy mit tehet az ember, ha Klebelsbergnek hívják, azt válaszolta: még többet dolgozni. Klebelsberg a dualizmus idején foglalkozott az általános szavazati jog megadásának lehetőségével, a társadalmi stabilitást leginkább veszélyeztető szociális problémákkal, illetve a még nem létező „nemzeti politikával”.
A politikus helytelenítette a nemzetiségek erőszakos asszimilációjának gyakorlatát. Az ezt ellensúlyozó eszközök egyfelől a demográfia kedvező alakítása, másrészt az „amerikás magyarok” visszavándorlási többlete volt, valamint a megfelelő telepítéspolitika gazdasági és kulturális eszközökkel. Klebelsberg a legnagyobb veszélyt az Alföld és Székelyföld szétszakításában látta. Mint azt Makkai Béla hangsúlyozta, Klebelsberg célja a magyarok erősítése volt, nem pedig a nemzetiségek gyengítése. Ezért nem csak szavakkal harcolt, 1904-1910 között ő volt a Horvát-Szlavónia magyar szórványtelepülései s a folyami hajósok és gyermekeik nemzeti, társadalmi és művelődési gondozására, gazdasági támogatására Széchenyi Béla gr. kezdeményezésére alakított JULIÁN Egyesület vezetője.
Kovács Dávid, a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának tanársegédje a Napkelet című irodalmi újság köré csoportosult reformkonzervatív csoport (Tormay Cecil, Szekfű Gyula stb.) nemzetkoncepcióját mutatta be. Mint azt a kutató előadásában megjegyezte, a csoport nemzetkoncepcióját reformkori ihletettség jellemezte. A csoportnál Kossuth és Rákóczi háttérbe szorult, Széchenyi vált hivatkozási ponttá, Szent Istvánnal pedig a nyugati orientációt hirdették. Felismerték, hogy közelíteni kell egymáshoz a középosztályt és a paraszti rétegeket, mivel a két osztály vészesen elidegenedett egymástól – Klebelsberg egyenesen a parasztok kapcsán "lelki kivonulásról" beszélt.
Az egyik megoldás a különböző leszakadt társadalmi rétegek vagyoni megerősítése volt. Ennek elsődleges eszköze a földbirtokreform, illetve a népoktatás, természetesen a megfelelő nemzeti neveléssel. A reformkonzervatívok úgy vélekedtek, hogy a hazafias érzést nagyobb tömegekben kell megerősíteni. Klebelsberg Kuno továbbment, a magyarság megerősítését az ésszerű földbirtokpolitikával kapcsolta össze. Kérdés, hogy a nemzetkoncepció mennyire vált a Bethlen-féle konszolidáció részévé? Kovács Dávid szerint a vagyoni helyzet „abnormis” jellege megmaradt, de több kritikus a neonacionalista irányvonallal sem értett egyet. Klebelsberg szerint a nacionalizmus a népek önfenntartási ösztöne, amely mindig máshogy alakul, más tartalommal telitődik meg. A Habsburgok elleni harc ezt eltorzította, ezért két új feladat vált megvalósításra Trianon után: egy megfelelő szociálpolitika és a nemzetnevelő feladat, a nacionalizmus negatív karakterei nélkül.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
