Zajlik a hidegháború a koreai szexmunkások miatt

2011. december 20. 11:35 The New York Times

A magánadományokból megvalósuló szobor a Béke Emlékműve nevet kapta, s Dél-Korea fővárosában, Szöulban, a japán nagykövetség mellett látható. A követségi épület előtt legutóbb öt, a nyolcvanas-kilencvenes éveiben járó, a japánok által megerőszakolt asszony tiltakozott, később többen is csatlakoztak hozzájuk.

Nekik, és több koreai áldozatnak is a szobor egyértelmű üzenetet hordoz: Japánnak végre el kell ismernie, hogy a hadsereg 200 ezer ázsiai asszonyt és lányt szexrabszolgaként, „mozgó bordélyházként” használt a gyarmati uralom idején.

A japán kormányszóvivő, Osamu Fujimura mélységes sajnálatának adott hangot a szobor felállítása hallatán, s ígéretet tett arra, hogy kormánya mindent megtesz a sokak érzékenységét sértő alkotás elszállításáért. A múlt héten Dél-Korea egyértelművé tette, nem kényszeríti arra a tüntetőket, hogy elvigyék onnan a szobrot.

„Az áldozatok 80 év fölött járnak vagy már meghaltak, a kormány pedig nincs abban a helyzetben, hogy megmondja nekik, mit tegyenek” – nyilatkozta Cso Bjung-jae, a dél-koreai külügyminisztérium szóvivője. „A szobor elszállításának követelése helyett a japán kormánynak inkább magától kellene megkérdeznie, hogy az áldozatok vajon miért tüntetnek 20 éve folyamatosan minden héten” – tette hozzá.

A komfort hölgyek – ahogyan a japán hadsereg nevezi őket – kérdése az egyik legsúlyosabb örökség, ami Japán gyarmati uralmát terheli. Tokió már bocsánatot kért az 1910 és 1945 között elkövetett tömeges jogsértésekért, s kitart azon nézete mellett, hogy az ügyet a két ország kapcsolatát normalizáló 1965-ös egyezménnyel már lezárták.

Japán 1995-ben egymilliárd dollárt ajánlott fel az áldozatok megsegítésére, de azok akkor ezt elutasították, mondván, a pénz nagy része felajánlásokból, s nem magától a kormánytól érkezett volna.

Pearl Harbor japán megítéléséről a Múlt-kor magazin legújabb, téli számában olvashat