Az utolsó európai hegyi teherhordók nehéz sorsa
2011. július 5. 10:41 MTI
Edo Lipták alig látszik ki a méretes söröshordó, az ásványvizes és kólás palackok, meg a széncsomag alól: a 37 éves szlovák férfi, az utolsó európai hegyi teherhordók egyike nekiindul kimerítő útjának. A Magas-Tátra az utolsó menedéke ennek a kihalófélben lévő foglalkozásnak, amely nem sokban különbözik a híres himalájai serpákétól.
Máshol mindenütt helikopterek vagy felvonók látják el ezt a feladatot. „Nagyszerű munka ez, szabadságot, energiát és kitartást ad nekem” – mondta Edo Lipták, mielőtt nekivágott volna a tengerszint felett 1285 méteres magasságban fekvő Tarajkára vezető 2,5 kilométeres útnak. „Az a lényeg, hogy ne sokat gondolkozzunk felfelé menet. Szabaddá kell tenni a lelket, és minden magától megy” – osztotta meg a szakmai titkot Edo. Ő maga 82 kilós, a hátán cipelt csomag pedig 106 kilogramm.
Edo mintegy húsz éve keresi azzal a kenyerét, hogy élelmiszert, innivalót, ágyneműt, tüzelőanyagot és egy sor más létfontosságú dolgot cipel a hátán. Az általa ellátott létesítmények gyakran szigorú védelem alatt álló természetvédelmi területen találhatók, lanovkával vagy más, gépi úton megközelíthetetlen helyeken.
Az 1475 méter magasan épült Zamkovsky menedékház négy teherhordót foglalkoztat. Általában naponta háromszor teszik meg az ismerős utat, legalább 60 kilós teherrel – mesélte Jana Kalinciková, az 1943-ban emelt csinos faház tulajdonosa. "Okosabb lenne helikoptert bérelni, de csak három, vízturbinával üzemeltetett hűtőszekrényünk van. Ezért van szükség a serpákra: kisebb mennyiséget hoznak, de gyakrabban” – számolt be róla. Kemény munka ez, kemény férfiak részére, akik szeretik a természetet. Még egy előnye van: a serpáktól eltérően a repülő szerkezetek rossz időben nem üzemelnek.
A Zamkovsky menedékház serpái – közöttük egy 58 éves volt profi táncos - teher nélkül sem munkanélküliek: főznek, mosogatnak és mosnak. Munkájuk a menedékház korszerűsítésével párhuzamosan egyre könnyebb lesz. Nem kell már például szénbrikettet hordani. A söröshordók sem fából, hanem alumíniumból készülnek, könnyebbek – jegyezte meg mosolyogva a 65 éves Peter Petras. „Olyan vagyok, mint egy narkós: idegesít, ha semmi sincs a hátamon” – mondta a teherhordás veteránja, aki közel félévszázada végzi ezt a munkát, és bízik a túlélésében.
Egy szeles szombati napon Peter Petras felügyelte a Zamkovsky menedékház által szervezett teherhordó versenyt, a „serpa ralit”: 25 férfi és maroknyi nő versengett a dicsőségért egy 200 méteres szakaszon, amelyet rendszerint 80 perc alatt lehet megtenni. A versenyt Juraj Petransky emlékére szervezték, aki 26 éves korában 2000-ben egy lavinában vesztette életét, miközben élelmiszert vitt a 2012 méter magasan álló Téry menedékházba. A tizenkét, 100 kilós terhet cipelő versenyző 45 percnél kevesebb idő alatt tette meg a távot. Az első helyezett, Branislav Karasa ideje 39 perc 18 másodperc volt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
