Szabadkőművességgel és kereszténységgel a kommunizmus ellen
2011. június 14. 12:33
Az ázsiai szigetország 1945-ben elszenvedett veresége következtében spirituális űr keletkezett a japánok lelkében, amit a kommunizmus térnyerése ellen harcoló Douglas MacArthur fokozott katolikus hittérítéssel és a szabadkőművesség terjesztésével akart feltölteni - állítja Eicsiró Tokumoto japán újságíró új könyvében.
A szerző nemrég megjelent munkájában (1945 Under the Shadow of the Occupation: The Ashlar and The Cross) áttekinti, hogy a szigetországban állomásozó szövetséges erők parancsnoka - akinek 1949-ig döntő szava volt a helyi ügyekben - hogyan próbálta a kereszténység terjesztésével és a szabadkőművesség bevezetésével útját állni a terjedő kommunista eszméknek és a japán nacionalizmusnak a hidegháború kezdeti szakaszában.
Tokumoto aláhúzza: a világháborús vereséget követően a japánok elvesztették hitüket legyőzhetetlennek tekintett hadseregükben, császárukban és a kvázi államvallássá előlépett sintóban. Az újságíró szerint MacArthur, akit nagyon érdekelt a helyi vallás és politika kapcsolata, meg akarta reformálni az ott élők eszme- és ideológiai rendszerét, és biztos akart lenni abban is, hogy nem a kommunizmus fogja kitölteni az emberek szívében és lelkében keletkezett "ürességet".
A Tokumoto által forrásként felhasznált leveleket és jelentéseket csak nemrég oldották fel a titkosítás alól. A dokumentumok egyike MacArthur és két amerikai katolikus püspök, John F. O'Hara és Michael J. Ready 1946-os nyári találkozóját örökíti meg. Egy három hetes utazássorozat után Vatikánba küldött jelentésük szerint MacArthur bátorította a főpapokat a tömeges térítésre. Az amerikai tábornok a korábban a Fülöp-szigeteken szerzett tapasztalatai alapján úgy hitte, hogy a katolicizmus vonzó alternatíva lehet.
MacArthur Japánból való távozása után is fenntartotta elméletét, amely szerint a kereszténység hatásos ellensúlya lehet mind a szélsőséges távol-keleti nacionalizmusnak, mind a kommunista eszméknek. Épp ezért ő vezette az 1955-ben megalakult tokiói Nemzetközi Keresztény Egyetem számára folyó adománygyűjtést is.
MacArthur missziós törekvéseinek ugyan voltak eredményei, például Tokumoto adatai jelzik, hogy 1948 és 1950 közt a katolikusok száma 19 százalékkal növekedett, ám az amerikai főtiszt kísérlete összességében sikertelen volt. Garrett Washington, az ohiói Oberlin College kutatója szerint ez a törekvés részben azért bukhatott meg, mert a Vatikán által küldött misszionáriusok közül nagyon kevesen voltak képesek hatékonyan kommunikálni a japánokkal. A kérdést a felekezet nyugati nagyhatalmakkal való diplomáciai kapcsolata is megnehezítette, hiszen Washington szerint a helyieket nem érdeklik a nyugati vallások, ezért a térítést nem kell erőltetni.
MacArthur másik célja, a szabadkőművesség elterjesztése viszont sikeres volt. Többek közt számos japán parlamenti képviselő, újságíró, és a császári család egyik tagja is belépett az újonnan alakult páholyokba.