Mocsárközösségeket létesítettek a 19. században élt amerikai rabszolgák
2011. május 18. 15:18 Science Daily
A 19. században leginkább a mocsaras vidékek voltak azok a helyek, ahol a szökött rabszolgák előbb ideiglenesen meghúzhatták magukat, majd idővel közösséget alakítottak.
„Érdekes összefüggések vannak. Ami egykor emberi volt, az ma már természetes menedékhely” – mondta el Dan Sayers, az Amerikai Egyetem régésze, utalva a Nagy Komor Mocsaras Vadvilág Menedékére (Great Dismal Swamp National Wildlife Refuge). A kutató 2001 óta kutatja azokat a szökevény rabszolgákat, akik Virginia délkeleti és Észak-Karolina északkeleti mocsaras részeire menekültek.
A jelenlegi mocsár mindössze tíz százaléka a polgárháború előtti területnek, amely 3600 négyzetkilométert tett ki. A szökevények mellett a mocsár bennszülött amerikai törzsek, csatornamunkások, szabad afrikai-amerikaiak és európai bűnözők lakóhelye is volt.
Amikor Sayers elkezdte kutatását, hamar kiderült, hogy a mocsár területén lényegében egyetlen terepmunkát sem végeztek. A kutató történelmi feljegyzéseket, illetve más mocsaras vidékeket tanulmányozott, Floridában, Georgiában, illetve Louisiana államban. „Máshol a helyi milíciákat fogadták fel, hogy nyakon csípjék a szökevényeket, és lerombolják az átmeneti szállásaikat – de előtte még gondosan feljegyezték a házak számát, típusát és formáját” – mondta el Sayers.
A nyári egyetemek keretében szervezett ásatások során hétköznapi tárgyak, így edények, csontok és kövek kerültek elő. A belső részekre a hatékonyabb védelem érdekében költöztek az emberek, így ők sokkal jobban rá voltak kényszerülve az önfenntartásra, például a maguk által előállított eszközök használatára, míg a csatorna mentén élő munkások sokkal aktívabb kapcsolatot tartottak fenn a külvilággal.
Az 1600-as évek bennszülött népcsoportjai mellé csak egy évszázaddal később érkeztek az afrikai-amerikai menekültek, de ők később szintén megalakították a maguk közösségét. Ezek száma az amerikai polgárháború (1861-1865) közeledtével rohamosan apadt. A „Komor” jelző sem véletlen, ugyanis a mocsárban nem volt könnyű az élet, de nem könnyű Sayers és csapata munkája sem. „Ahogy a részletek is feltárulnak, úgy tudjuk meg, hogy az egyének és közösségek hogyan irányították életüket, még a borzalmasan nehéz feltételek ellenére is” – magyarázta a régész.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
