A királyi közjegyzők szellemi vezére

2011. február 22. 11:01

A kiállítás születésének 150. évfordulója alkalmából dr. Charmant Oszkár királyi közjegyzőnek, s egyben annak a kiegyezés utáni magyar királyi közjegyzői intézménynek állít emléket, amely az 1874. november 30-án kihirdetett törvény értelmében tényleges működését 1875. augusztus 1-jén kezdhette meg.

Dr. Charmant Oszkár életének fontosabb eseményein keresztül egy sokrétű közjegyzői pályát ismerhetünk meg. Az egyetem elvégzése után 1888-tól Budapesten volt közjegyző-helyettes, majd 1892-től Fiumében és 1900-tól Budapesten királyi közjegyző. S hogy miért nevezték már kortársai is a királyi közjegyzők szellemi vezérének? 1895-től a magyar közjegyzőség első folyóiratát szerkesztette, Folyóirat a perenkívüli törvénykezés és a közjegyzői gyakorlat számára címmel, amely 1897-től több évi kényszerű szüneteltetés után 1904-ben szintén az ő főszerkesztésében jelent meg, immáron Királyi Közjegyzők Közlönye címmel. És nemcsak szerkesztőként, hanem szakíróként is maradandót alkotott. A Budapesti Királyi Közjegyzői Kamarának többször volt titkára, alelnöke, majd 1917-től haláláig elnöke.

Élére ált a közjegyzői mozgalmaknak, a Magyarországi Királyi Közjegyzők Országos Egyletében negyedszázadon keresztül tevékenykedett eredményesen, s mutatott példát, szabott irányt az egylet által szervezett kongresszusokon elhangzott beszédeivel. 1910-ben a közjegyzői intézmény reformjának, valamint a hagyatéki eljárás új szabályozásának előkészítésével bízták meg. 1918 őszén, amikor az őszirózsás forradalmat a közjegyzőség is üdvözölte, a népkormány bécsi rendkívüli követének és meghatalmazott miniszterének nevezték ki.

Kidolgozott reformjavaslatának, akárcsak rendkívüli követi tárgyalásainak a háború, illetve a politika szabott gátat. A Tanácsköztársaság alatt Svájcba menekül, ahol kapcsolatot tartott az emigráns magyar politikusokkal, s itt jelent meg Magyarország a békekonferencián című röpirata is. Hazatérése után, 1919 végén a magyar békeküldöttség politikai tanácsadójának nevezték ki, amely bizottságban elsősorban a háborús jóvátétel kérdéseivel foglalkozott.

Élete utolsó órájában is a közjegyzőség sorsán elmélkedett, ugyanis 1925. május 29-én dr. Charmant Oszkárt, aki ügyeinek intézése végett éppen Innsbruckban tartózkodott, ott, a szállodai szobájában, a magyar királyi közjegyzőség fennállásának 50. évfordulójára készülve, a jeles eseményre írt ünnepi beszédének letisztázása közben érte a váratlan halál.

Érdemes munkássága kiállta az idők próbáját, erre próbál figyelmeztetni ez a kiállítás is, amely a Magyar Országos Levéltár, a Budapest Főváros Levéltára és a Magyar Országos Közjegyzői Kamara által őrzött hagyatékának dokumentumaival, relikviáival kíván emléket állítani a szakmatörténet e jeles képviselőjének.