Horvátország három szellemi öröksége került az UNESCO védelme alá
2010. december 10. 09:01 MTI
Horvátország nagy sikere, hogy három tradicionális szellemi öröksége: az ojkanje népi éneklés mint különösen veszélyeztetett kulturális örökség, a mézeskalács-készítés és a három évszázados sinji Alka vitézi játék az UNESCO, az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete védelme alá került - hangsúlyozta Bozo Biskupic horvát kulturális miniszter azután, hogy az UNESCO nairobi értekezletén újabb szellemi kincsek kerültek fel a védnökségi listára.
Kihalóban az ojkanje éneklés
Dalmácia hegyekkel borított hátországában és Dubrovniktól délre, a konavlei fennsíkon él még néhány köztiszteletben álló idős férfiú, aki ismeri az ojkanjét, a balkáni többszólamú éneklésnek ezt a legrégibb előadásmódját, a hangrezgetést, vagyis az ooooojkálást, amikor a hangot addig rezegtetik, amíg levegőjük van.
"Az ojkanje a szlávok előtti balkáni zene maradványa. A betelepült horvátok bukkantak rá, átvették és megőrizték. Régi, primitív zene, benne a többszólamúság legősibb formáit vélik fölfedezni a zenetudósok. Régebbi a középkori diafoniától, amelyből a későbbi polifónia alakult ki. Egy érett korú férfiénekes kezdi a nótázást gazdagon díszített rövid dallammal, és a dallam végére "tűzi" az ojkálást, vagyis a strófa végére kerül az ooooojos rezgetés" - magyarázta Josko Caleta, a 46 éves trogiri (Közép-Dalmácia) születésű, Splitben diplomázott és Kanadában tovább tanult népzenekutató, a zágrábi etnográfiai és folklorisztikai intézet munkatársa az MTI-Pressnek. "Az új keletű életvitel, az elvándorlás a falvakból a városokba megszakította az ojkanje éneklés hagyományozásának folyamatát a családok férfitagjai között, nagyapáról unokára."
Megjegyezte, hogy 60-70 évvel ezelőtt többet és gyakrabban énekeltek az emberek városban és falun egyaránt. A hagyományozás ugyan megtört, de van még néhány olyan férfi, aki ünnepélyes alkalmakkor - esküvőn, keresztelőn vagy díszlakomán - az óbor dicséretére ojkálós énekbe fog, és a végén elhangzik a hosszan és vontatottan kitartott oooooj. "Remélem, hogy az UNESCO védelme fölhívja a figyelmet erre a különös értékünkre, és újra föléled a főként Dalmácia hátországában honos ojkanje éneklési mód" - húzta alá Josko Caleta.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
