Kivirágzott az elhagyott szász falu Erdélyben

2010. október 18. 13:49

A falu felvirágoztatása a lakók összefogásával valósult meg, az ottmaradt szászok és románok újra életet leheltek a festőien szép helybe. Közösen teremtették meg lakóhelyük új jövőjét, ami főleg a kulturális turizmuson, a fenntartható mezőgazdaságon és az ősi kézművességen, szaktudáson alapszik. 1990 januárjában még 300 fő, az év végére már csak 68-an lakták a Szászfehéregyházát. A falu ma 420 főt számlál, köztük sok a roma, de a negatív európai sztereotípiák miatt nem szeretik, ha annak nevezik őket.

„Büszkék vagyunk az újjászületésre. A szászok tradicionális farmházaikat üresen hagyták hátra,” – mondta Caroline Fernolend, az itt maradt őslakosok egyike – „roma családok költöztek be a helyükre, akik a falu szélén laktak.” A brit támogatással működő Mihai Eminescu Alapítvány segítségével az új lakók együtt tanulták meg, hogyan kell és lehet ezt a gazdag örökséget még tovább megőrizni. Közösen felélesztették az ősi mesterségeket és megtanulták a régi épületek újjáépítésének módját is.

Az alapötlet az volt, hogy a tradicionális értékek megőrzése mellett a megélhetés is biztosítva legyen. Szészfehéregyháza lakói előszeretettel nyitották meg az autentikus panziókat, ahol nem csak pihenni lehet, hanem az érdeklődők meg is ismerkedhetnek a szász szokásokkal. Jelenleg 11 vendégház működik helyi családok irányításával. „Az elején csak egy szobát adtunk ki, de már hárommal dolgozunk” – mondta el az AFP-nek Maria Panait, aki férjével kezdett üzleti vállalkozásba. Sok külföldi vendég érkezik ide, ők leginkább a tradicionális ételekre és a friss juhsajtra vágynak. A család másik vállalkozása, a gyapjúzokni készítés, ám a gazdasági válság következtében a rendelésük tavaly 12000 párról 2000-re esett vissza.

Gheorghe Lascu a nagyapja szerszámait vette elő, immár három éve tradicionális téglákat és csempéket készít feleségével, amiket a régi épületek renoválására hasznosít a falu. Minden egyes darabot saját kézzel díszítenek, az agyag alapanyagot pedig a környékről szerzik be. A Gabor testvérek, Matei és Istvan szintén a családi mesterséget viszik tovább. Nagyapjuk egy ismert kovács volt, a szászok hívták ide. „Mi is nagyon sokat tanultunk tőle” – mondta Istvan, aki testvérével zárakat, lakatokat, patkókat, de még csillárokat is gyárt. Büszkék arra, hogy az általuk készített vasmunkák díszítik az erődtemplomot is. Ők ketten azon kevés falusiak közé tartoznak, akik nyíltan vállalják roma származásukat.

Az elmúlt évben több mint 11 ezer turista érkezett ebbe az eldugott romániai faluba, hogy megcsodálja Szászfehéregyháza pasztell-színű házait és az UNESCO által védett, a világörökség részét képező erődtemplomát.