Roncsok mesélnek a hajóépítések változásairól

2010. szeptember 9. 11:51 Live Science

A három, Boszporusznál, illetve a görögországi Rodosz szigete mellett megtalált hajót 1450 és 1600 között bocsátották vízre, közülük a legnagyobb egy angol kereskedelmi hajó volt, míg egy másik járőrhajóként szelte a vizeket a sziget körül, a harmadik pedig szintén kereskedelmi funkciót látott el, török, olasz vagy görög felségjelzés alatt. A roncsokat térben viszonylag közel találták meg, de ez még nem jelenti azt, hogy a hajóknak közük lett volna egymáshoz.

„A felfedezés fontossága abban rejlik, hogy ezek a hajók akkor voltak forgalomban, amikor az evezős, ágyúkkal ellátott típusokból vitorlás, szintén fegyveres hajók lettek” – nyilatkozta Jeffrey G. Royal régész, a Key West-i (Florida) RPM Nautical Foundation munkatársa. „Szerencsések vagyunk, hogy olyan hajókat találtunk meg, amelyek sok mindent elmondanak erről a korról” – tette hozzá.

Az archeológusok kombinált technikákat alkalmaztak a roncsok megvizsgálására. „A tengerfenék intenzív szonárvizsgálatának köszönhetően nagyon pontos képet kaptunk a területről” – mondta Royal. Amikor kirajzolódtak a roncsok körvonalai, a kutatók lámpákkal és karokkal ellátott automata robotokat küldtek le a további vizsgálatok érdekében – magyarázta a szakember.

A kutatócsoport teljeskörű analízist végzett annak érdekében, hogy megnézze, miként fejlődött a hajók tervezése és építése a különböző korokban. A legkorábbi gályákat a vitorla mellett emberek által hajtott evezők irányították; ezek a hajók hosszúak és szélesek voltak, a lövegeket a jármű oldalán rögzítették. A vitorlás hajók már kevésbé függtek az evezőktől, s még a gályáknál is hosszabbak voltak, a lövegekből pedig sokkal több volt oldalt, mint elől.

„A gályák gyorsabbak voltak a rövidebb távokon, s könnyebben lehetett őket kormányozni – a vitorlások viszont a hosszabb utakon voltak hasznosabbak, különösen jó széljárás esetén” – mondta Royal. Amikor az emberek kezdtek fáradni, a gályák is visszaszorultak, de a vitorlások csillaga is leáldozott, mivel nem tudtak elég közel férkőzni az ellenséghez, ezért inkább védelmi feladatokkal látták el őket.

A felfedezés is erre az időszakra tehető, amikor a hajótípusok között átmenet zajlott; a nagyobbik angol hajó ágyúval volt felszerelve, amely feltehetően a kalózok elleni védekezésül szolgálhatott, de a másik két hajót is ellátták lövegekkel.