Szentgotthárdról indult el a halálvonat

2010. február 22. 11:04

Ez azonban nehéz feladatnak bizonyult, mivel a visszaemlékezések és a dokumentumok teljesen másként idézik fel a tényeket: a szentgotthárdiak emlékezetében élénken él a légitámadás emléke, amikor a város határában, Máriaújfalu vonalában hunyadistákat vagy leventéket lőttek halomra az angolszász repülőgépek.

Az 1944 október közepén hatalomra került Szálasi igyekezett mozgósítani az ország utolsó erőtartalékait. Azt azonban ellenezte, hogy a magyar önkéntesek a Waffen SS-be kerüljenek, helyette a hungarista honvéd hadosztályok felállítását szorgalmazta. 1944. november 8-án elrendelték Budapesten és annak vonzáskörzetében a 17 és 60 év közötti férfiak általános mozgósítását, a sorozás alsó határát 17 évre módosították.

Megszervezték a hungarista légiót, a Hunyadi hadosztályt önkéntesekből toborozták, a felhívás komoly kedvezményekkel kecsegtetett: a parancsnokok magyar tisztek lesznek, a szolgálati és a vezényleti nyelv magyar lesz, német felszerelést és illetményt kapnak. A kiképzés Németországban lesz, ugyanakkor a csapatokat nem helyezhetik át a Waffen SS-irányítása alá. Egy tank megsemmisítéséért 5 hold járt volna. Nem csoda, hogy a felhívásra tömegesen jelentkeztek.

A Kelet-Magyarországról és Erdélyből menekülő fiatalak több ok miatt választották a Hunyadi hadosztályt. A hadsereg biztosította a szállást és az ellátást, a frontszolgálatot megtagadók mentesültek a statárium alól. Fűtötte őket a hazaszeretet is, s ténylegesen harcolni akartak a Vörös Hadsereg ellen. Az önkéntesek kezdetben valóban teljesen új ruházatot kaptak, a beöltöztetett hunyadisták fényképekkel ellátatott katonakönyvet és fekete posztóból készült parolinokat kaptak, amelyek közül a jobb oldaliba ezüstöt nagy „H” betűt szőttek.

Az önkénteseket azzal hitegették, hogy Németországban kapnak komoly fegyveres kiképzést, majd visszatérnek Magyarországra. Az igazság azonban teljesen más volt: német egységek mellé osztották be őket, majd angol, amerikai és szovjet csapatok ellen egyaránt harcoltak. A magyarországi kiképzés teljesen minimális volt, ezután megkezdődött a Németországba történő szállításuk. Ez azonban sokszor katasztrófákba torkollt, így a december 11-én Szentgotthárdon megtámadott 1338. számú vasúti szerelvény katonailag teljesen védtelen volt, amikor lecaaptak rá a támadó amerikai Ligthning típusú repülőgépek.

Németh Ferenc, az egyik szemtanú beszámolója szerint a vonat személyzete 6 főből állt. „Máriaújfalu határában kettő vörös orrú angol vadászgép jobboldalról megkezdte géppuskasorozatát. Első volt a mozdonyok célpontja; a német személyzet a mozdonnyal együtt a halál, a megsemmisülés sorsára jutott. Utána következtünk mi, én is a mozdonyon utaztam. A mellettem dolgozó mozdonyvezető karját átlőtték. A lassuló vonatról a fűtővel együtt leugrottunk, vagy leestünk, és a pálya melletti hajdinaföld bakhátas barázdáiban hasalva láttuk az ott futkosó fiatalok menekvését és kiáltásait.”

A legtöbb sebesültet a szentgotthárdi Iskolaszanatóriumba szállították. A kórházzá átalakított intézmény pontos listát vezetett az ott elhunyt személyekről. December 11-én 43 fő halt meg, december 12. és 18. között még kilenc fő hunyt el. Nem hunyadisták is meghaltak a támadásban, különösen tragikus egy 17 éves ikerpár sora: egyikük civil, másikuk hunyadista volt. Mind a ketten életüket vesztették. A sebesültek számáról nincs pontos adatunk, a vonatparancsnokság 70 főről tudott. Az elhunytakat három nap múlva egyszerre temették el.

A szentgotthárdi hagyomány szerint elárulták a vonatot, ahogy erre a már előbb említett Németh Ferenc is hivatkozott. A vonatszerelvényt ugyanis Csákánydoroszlón éjszakáztatták, majd szép tiszta időben indították útnak, amikor már kitűnő célpontot jelentettek a mélyen pásztázó vadászrepülők számára. A feltételezést hivatalos dokumentumokkal nem lehetett maradéktalanul eloszlatni. A szemtanúk felkutatása során az is kiderült, hogy más szerelvények is áldozatul estek a repülőgépek támadásának; a vonatok ráadásul nem katonákat, hanem civileket szállítottak. A második légitámadáskor megölt polgári személyeket szintén a katonai parcellában helyezték végső nyugalomra.