Az európai szabadság pillanata
2009. november 9. 12:16
Németországgal ünnepel a világ
Nemcsak Európa, hanem az egész világ Németországgal ünnepli hétfőn a hírhedt berlini fal leomlásának 20. évfordulóját. Nem véletlenül fogalmazott a volt külügyminiszter, Hans-Dietrich Genscher az ünnep előestéjén úgy, hogy a Berlint 28 éven keresztül megosztó fal lebontása olyan történelmi esemény volt, amely nemcsak Németország és Európa, hanem az egész világ megosztottságának felszámolását segítette elő, és végérvényesen a történelem szemétkosarába juttatta a hidegháborút. Mindebben - mint évfordulós nyilatkozataikban a német vezetők többször is elismerték - a két évtizeddel ezelőtti magyarországi eseményeknek, a vasfüggöny lebontásának és a határnyitásnak is kiemelkedő szerepe volt.
A szó szoros értelmében nemcsak Berlinnel, hanem Berlinben ünnepel november 9-én a világ. A német fővárosba várják az Egyesült Államok és Oroszország vezetőit, az Európai Unió tagországainak állam-, illetve kormányfőit és mindazokat a korábbi vagy ma is aktív politikusokat, akik annak idején döntő érdemeket szereztek a fal lebontásában. Oroszországot Dmitrij Medvegyev államfő, az Egyesült Államokat - Obama elnök ázsiai útja miatt - Hillary Clinton külügyminiszter képviseli. Berlinbe jön a többi között Nicolas Sarkozy és Gordon Brown, de a többi uniós állam- vagy kormányfő is. Magyarországot Bajnai Gordon miniszterelnök képviseli.
A 20 évvel ezelőtti események főszereplői közül a német fővárosban köszöntik az egykori Szovjetunió volt vezetőjét, Mihail Gorbacsovot, továbbá Lech Walesát, a lengyel Szolidaritás szakszervezet egykori elnökét és Németh Miklós korábbi magyar miniszterelnököt is. A hírek szerint csupán egy valaki hiányzik majd a történelmi főszereplők közül, mégpedig a német egység kancellárjának nevezett Helmut Kohl, aki betegsége miatt nem lehet jelen.
Az elmúlt hetekben számos értékelés és nyilatkozat hangzott el a berlini fal lebontásának előzményeiről, 1989. november 9. történelmi jelentőségéről, továbbá a Németország és Európa által azóta megtett útról, így a sikerekről, az eredményekről, a kudarcokról és a feladatokról is.
Ami az előzményeket illeti, a mai Németországban általános vélemény, hogy a fal leomlásában döntő szerepe volt az akkori keletnémet ellenzéki mozgalmaknak, az 1989-ben rendszeressé vált hétfői tüntetéseknek, a lipcsieknek, a drezdaiaknak és a berlinieknek. Akik - Lipcséből indulva - az akkori történelmi jelszót, a Wir sind das Volk (Mi vagyunk a nép) kiáltást zászlajukra tűzve meghátrálásra kényszerítették az egykori kommunista rezsimet, Erich Honeckert, Egon Krenzt és a többieket. És elérték azt, hogy a végnapjait élő akkori NDK vezetői november 9-én - utolsó reményként - utazási könnyítéseket rendeljenek el, és a rendelet - amelynek publikálását egy nappal későbbre terveztek - néhány órával később elvezetett a fal lebontásának megkezdéséhez. Arról az estéről, a kelet-berliniek szabadságvágyáról és eufóriájáról, a határátkelők megnyitásáról, a több százezer berlini "kiszabadulásáról" soha nem feledkezik meg a világ.
De Németország tudatában van annak is, hogy mindehhez szükség volt az akkori Szovjetunió és az Egyesült Államok támogatására, Mihail Gorbacsov híres "glasznoszty és peresztrojka" politikájára, és szükség volt a lengyel Szolidaritásra, Lech Walesára, továbbá a vasfüggöny magyarországi lebontására és a szeptemberi, keletnémetek tízezreinek Nyugatra történő kiutazását lehetővé tévő határnyitásra. De ugyanúgy szükség volt Helmut Kohlra és Hans-Dietrich Genscherre, akik felismerték, hogy a fal leomlása történelmi lehetőséget nyitott a német egység helyreállítására, ami 1990. október 3-án valósult meg. Mindezek alapján helytálló az egykori NDK-ban felnőtt első keletnémet kancellár, Angela Merkel azon kijelentése, amely szerint 1989. november 9. az újkori német történelem legboldogabb napja volt.
Az egykori kancellár, a 70-es évek elején a Szovjetunióval és Lengyelországgal kötött történelmi keleti szerződések atyja, Willy Brandt fogalmazott a fal leomlásával és az egység helyreállításával kapcsolatban úgy, hogy most összenő, ami összetartozik. Utóda, Helmut Schmidt viszont a mostani évforduló kapcsán hangsúlyozta azt, hogy ez az összenövés még nem fejeződött be. Az egykori NDK-hoz tartozott keletnémet tartományok még távolról sem olyan "virágzó tájak", amilyennek azokat Kohl az egyesülés nyomán jövendölte.
A keleti és a nyugati országrész életszínvonala között még nagy a különbség, a munkanélküliség az egykori NDK-ban duplája a nyugatinak, és súlyos problémát okoz a keletnémet lakosság elvándorlása. Mint ahogy az is, hogy várat magára a "mentális összenövés" is; a legfrissebb felmérések szerint a keleti tartományok lakóinak jelentős része még mindig "másodrangú" állampolgárnak érzi magát. Ezeken a területeken még sok a teendő, és szükség van a keleti országrésznek nyújtott, úgynevezett szolidaritási támogatás - 2019-ig előirányzott - folytatására. Ami egyáltalán nem jelenti azt, hogy 10 év múlva valóban megtörténhet a volt NDK felzárkózása.
Németország azonban november 9-én, hétfőn elsősorban ünnepel. És ledönti azt az 1000 "óriásdominóból" épített falat, amelyet az ünnep alkalmából a Brandenburgi kapu előtt csak azért húztak fel, hogy - a világnak ismét példát mutatva - legyen mit ledönteni. Hogy megüzenhesse Európának és a világnak: soha többé ne építsen és ne tűrjön semmilyen falat.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
