Az európai szabadság pillanata
2009. november 9. 12:16
Schabowski elszólása 1989. november 9-én
A húsz évvel ezelőtti "történelmi elszólás" főszereplője egy mai interjúban tagadta, hogy akkori főnöke, a keletnémet kommunista párt főtitkára figyelmeztette volna: az utazási könnyítések bejelentése csak november 10-én esedékes. Günter Schabowskinak igazat ad a húsz évvel ezelőtti eseményeket rekonstruáló Der Spiegel abban, hogy Egon Krenz hibákat követett el, amikor november 9-én 17:45 órakor, a Központi Bizottság ülésének bezárása felé közeledve a nemzetközi sajtóközpontba induló Schabowski kezébe nyomta az utazási könnyítéseket, illetve a kivándorlás új szabályait tartalmazó kétoldalas minisztertanácsi határozatot.
Az első számú hiba az volt - írta a hamburgi hírmagazin -, hogy a határozattal szembeni ellenvetések határideje még nem járt le: még nem mind a 44 minisztériumból érkezett meg a "bólintás" az új rendszabályokra. Márpedig ez volt az egyik feltétele annak, hogy a minisztertanácsi rendelet kihirdethető legyen. A második számú hiba: Krenz elfeledkezett arról, hogy Friedrich Dickel belügyminiszter - aki meghívottként vett részt a KB-ülésen - kérésére beleegyezett: az utazási és kivándorlási könnyítéseket ne a belügyminisztérium, hanem a minisztertanács tájékoztatási hivatala tegye közzé, mégpedig a kormányszóvivő (Wolfgang Mayer) útján. (Schabowski nem a minisztertanács "alkalmazottja", hanem a Központi Bizottság tájékoztatáspolitikáért felelős titkára volt.)
Krenz harmadik hibája bizonyult a legsúlyosabbnak. A határozat második oldalán, utolsó bekezdésként szerepelt ugyanis az a megjegyzés, hogy "a fentieket" november 10-én hajnali 4 órakor szabad csak közzétenni. A minisztertanács így akart időt biztosítani a különböző hivatalos szerveknek, elsősorban a határőrizeti szerveknek arra, hogy kellő mértékben tájékozódjanak az új rendszabályokról. Krenz ezt a passzust is felolvasta a Központi Bizottság csaknem 200 tagja előtt, ám a papírt Schabowskinak átadva teljesen elfeledkezett róla.
A negyedik hiba: a főtitkár figyelmen kívül hagyta, hogy Schabowski nem vett részt a kétnapos KB-ülés csütörtöki tanácskozásán (november 9-én), amikor az utazási és kivándorlási könnyítések voltak terítéken. A tájékoztatási KB-titkár ismeretei még november 7-ről valók, amikor csak arról volt szó a KB-ülés elé terjesztendő dokumentum szerkesztésekor, hogy rendezett formát kell adni a kivándorolni szándékozók kiutazásának. A prágai kormány ugyanis azzal fenyegetőzött, hogy lezárja a keletnémet-cseh határt, így akarva elejét venni keletnémetek csehszlovák területen történő tömeges disszidálásának Nyugat-Németországba. Az új gondolat az volt, hogy külön határátkelőt létesítenének a bajor-szász határon, Schirnding magasságában, s ezen csak kivándorlók hagyhatnák el az NDK-t.
A minisztertanács útlevélosztályának főnöke, valamint a hozzá érkező két állambiztonsági főtiszt és egy belügyi tábornok azonban 9-én délelőtt "átfogalmazta" az eredeti papírt. Úgy gondolták: értelmetlen dolog csak a kivándorolni szándékozókra vonatkozó rendszabályok megfogalmazása. Miért büntessük azokat, akik lojális polgárai az NDK-nak, miért ne kukkanthatnának ők is néha át a "fal" túloldalára? - idézte a Der Spiegel a négy "rendeletszerkesztő" hangos gondolatait. Nekik volt köszönhető, hogy az eredeti szövegbe bekerültek az alábbi mondatok: "Előzetes feltételek (utazási alkalom és rokonsági fok) teljesülése nélkül is kérelmezhetők magáncélú utazások külföldre. Az engedélyt rövid határidőn belül megadják. Elutasítási okokra csak rendkívül kivételes esetben hivatkoznak (a hatóságok)."
Így kerültek be az eredetileg mindössze 19 soros tervezetbe a fenti mondatok, amelyek - Krenz hanyagságának és Schabowski figyelmetlenségének köszönhetően, hiszen nem vette tekintetbe a rendelet "embargós" voltát - órák alatt "felforgatták" az NDK-t, s hatásukra még november 9-én este megnyíltak a Kelet- és Nyugat-Berlin közötti, addig szigorúan őrzött határátkelők.
Schabowski - aki a keletnémet pártvezetők közül egyedül vállalt felelősséget a berlini fal mentén évtizedeken keresztül érvényben volt tűzparancsért és ily módon a halálos áldozatokért is - hangsúlyozta: elégtételt és némi büszkeséget érez azért, hogy bejelentése elvezetett a berlini fal leomlásához. Azt ugyanakkor hozzátette, hogy az akkori események történelmi dimenzióját csak később ismerte fel. Akkor még a párt többi vezetőjével együtt azt gondolták, hogy Németország megosztottsága és ezzel együtt a szuverén NDK fennmarad.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
