Nem skalpoltak a valódi brigantyk

2009. október 12. 12:08

Quentin Tarantino filmje brutalitása mellett kifinomult és rafinált párbeszédeivel fogta meg a nézőket; arról azonban a The Daily Beast cikke kivételével nem nagyon emlékeztek meg, hogy a film mögött egy talán még a mozifilmnél is érdekesebb történet áll.

A brit hadseregben ugyanis közel 10 ezer német és osztrák férfi viselt angol egyenruhát. Őket nem lehetett besorozni, ezért önkéntesen jelentkeztek a seregbe. Ez azonban nem jelentett angol állampolgárságot: a letelepedésre vágyók csak a háború után kaphattak angol nemzetiséget és útlevelet. Helyzetük nem volt egyszerű, hiszen a hazai propaganda egyfolytában mindenkit ellenük tüzelt, új otthonukban pedig kémkedéssel gyanúsítva, folyamatos gyanakvásban élhették mindennapjaikat, és az sem volt biztos, milyen sorsuk lesz a háború esetleges befejezésével.

Egy részük a Különleges Hadműveletek Végrehajtó Egységénél (Special Operations Executive - SOE) helyezkedett el, ahol a 87 zsidó származású férfi számára egy 10-es kommandó nevű egységet hoztak létre. A SOE ügynökei korábban a legkülönbözőbb feladatokat hajtották végre: szabotázsok, gerillaakciók, ellenséges propaganda hadjáratok, és gazdasági hadviselés kötődnek a nevükhöz. Ezt a tevékenységet Európa mellett a Közel-Keleten és Ázsiában is kifejtették: kutatóik tökéletesítették a titkos kommunikáció formáit, és különleges fegyvereket hoztak létre. A tagok a kiképzőiskolákban a kor legmagasabb szintű kémkiképzését kapták, így az ügynökök azt is megtanulták, hogy miként lehet puszta kézzel a leghatékonyabban embert ölni.

A zsidó kommandósok történetét egy magyar származású családból származó veterán, a 2005-ben elhunyt Peter Masters, eredeti nevén Peter Arany foglalta össze, a Striking Back: A Jewish Commando’s War Against the Nazis című könyvében, amellyel szerette volna elérni, hogy a nagyközönség ő tevékenységüket is megismerje.

A könyvből kiderül, hogy Masters 16 éves koráig a bécsi középosztály jellegzetes életét élte: művészi pályára készült. Ennek azonban 1938-ban lett vége, amikor családja vagyonát elkobozták, és állandó fenyegetettségben éltek. Hamarosan Londonba menekültek, és Peter egy farmon kezdett dolgozni, ám a háború kitörése után a helyi rendőrség kereste fel, és távozásra szólították fel, mondván „ellenséges idegenként” megbízhatatlannak számít. Ekkor visszatért Londonba, ahol hamarosan letartóztatták, és több más menekülttel együtt internálótáborba került volna.

Ehelyett előtte is megnyílt a lehetőség, hogy a már említett különleges alakulatban harcoljon. Arany ekkor Peter Masters néven brit útlevelet kapott, és társaival egytől egyig angol neveket vettek fel. Minden, az eredeti személyazonosságukat igazoló iratot meg kellett semmisíteniük, majd Wales-be kiképzésre vitték őket.

Az első bevetés a partraszállással következett be, ám a csoport egy része már Normandia partjain meghalt. A kommandósok hamarosan a környező települések elfoglalásáért vívott küzdelmek sűrűjében találták magukat, ahol komoly hasznát vették nyelvtudásuknak, hiszen így könnyen kihallgathatták a foglyokat. Az alakulat tagjai az ellenséges vonalak mögött szabotázsakciókat hajtottak végre, elterelő hadművelettel segítették a szövetségeseket, és emellett német katonákat öltek.

Gyakorlatilag ezek az elemek jelentek meg Quentin Tarantino filmjében is, amelyben az egység parancsnoka, az Apacs minden résztvevőtől 100 skalpot követel, majd ennek szellemében megindul a vérengzés is. A valóság azonban kicsit másként nézett ki: bár a filmet Masters már nem láthatta, még élő bajtársai igencsak lesújtó véleménnyel vannak a sokszor börleszk-elemekkel dolgozó alkotásról. Elmondásuk szerint ők sokkal elegánsabban öltek, szó sem volt baseball-ütőkről, vagy skalpolásról, és a valóság sokkal kegyetlenebb volt, így az akkori események a mai napig kísértik őket.

Szerintük bár a film művészi alkotás, a valós történet bemutatása jóval emberibb, és sokkal érdekesebb lehetett volna. Ezt emeli ki a filmet gyártó Weinstein Company, és a film forgatókönyvírója is, akik szerint mindez a fantázia terméke.