Évfordulós piknikre készülnek a német lapok
2009. augusztus 17. 20:58 MTI
A magyar-osztrák határt évtizedekig lezáró vasfüggöny történetéről közölt írást hétfőn a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) annak kapcsán, hogy Angela Merkel német kancellár részt vesz a Páneurópai Piknik 20. évfordulójáról megemlékező ünnepségeken. A Der Standard című osztrák napilap ezzel párhuzamosan Habsburg Ottónak a Páneurópai Piknik szervezésében betöltött szerepéről tudósított.
Kancellár a senki földjén
A konzervatív német napilapban megjelent terjedelmes beszámoló szerzője, Reinhard Olt bevezetőjében emlékeztetett: Merkel szerdán a Sopronkőhida és Szentmargitbánya közti "senki földjére érkezik, pontosan arra helyre, ahol 1989. augusztus 19-én három órán át nyitva állt egy máskülönben lelakatolt fakapu. (Merkel) 661 keletnémet polgártársa ragadta meg a menekülés lehetőségét, amelyről azt gondolták, hogy soha többé nem tér vissza. A határőrök nem léptek közbe." Reinhard Olt rámutatott: a Páneurópai Pikniket "közvetlenül a Winston Churchill által vasfüggönynek nevezett választóvonalnál tartották, amelyet Jaltában húztak meg a nyugati demokráciák és a keleti kommunista diktatúrák között".
A szerző írásában áttekintette a műszaki határzár történetét, Lugosi József hadtörténész egyik tanulmánya alapján, amely a bécsi hadtörténeti múzeum "Der Eiserne Vorhang - A Vasfüggöny" című kiállításának katalógusában jelent meg. Olt megemlítette, hogy a hatóságok már 1948-ban, a kommunista hatalomátvétellel párhuzamosan hozzákezdtek a határ lezárásához, majd 1949 elején szögesdrótkerítést telepítettek és aknazárat építettek ki, nemcsak a magyar-osztrák határon, hanem a magyar-jugoszláv határon is, mert "a déli szomszéd akkoriban, a sztálinizmus időszakában, 'a kapitalizmus láncos kutyájának' számított".
"Budapest aztán már az 1956. októbere előtt elhatározta az aknazár felszámolását. A munkát néhány nappal a felkelés kirobbanása előtt, 1956. október 20-án fejezték be, majd miután a szovjet csapatok leverték a felkelést, rövid időn belül 200 ezer ember menekült át Ausztriába. A Kádár-rezsim ezért 1957 tavaszán ismét elaknásította a nyugati határt, és hatalmas ráfordítással még sokkal kiterjedtebb műszaki zárat telepített..." - állt a FAZ írásában, amely szerint a következő években folyamatosan "modernizálták" a létesítményt, 1963-ban már aknák tömege választotta el a magyarokat az osztrákoktól."
Két év múlva viszont valamennyit felszedték - folytatta a vasfüggöny átalakulásainak történetét Reinhard Olt. Az aknamező már nem számított "korszerű határellenőrzési megoldásnak", így aztán elektronikus, mozgásérzékelő rendszert építettek ki. Riasztás esetén az első fázisban 40-60 határőrkatona indult el, majd további 40-80 katonát riadóztattak, és "indokolt esetben" akár 400 határőr is kivonult, "sokszor, sokhelyütt csupán rókák vagy nyulak miatt" - állt az FAZ cikkében.
1988 végére a magyar vezetés felismerte, hogy az eladósodott államnak túl nagy tehertétel lenne az addigra már megint elavult létesítmény felújítása. Ráadásul éppen nyugatról kellett volna importálni a rozsdamentes drótot, mert a Szovjetunióban már nem gyártották a határon telepített, SZ-100 elnevezésű rendszert - írta Reinhard Olt.
A párt- és állami vezetés terve alapján 1991-ig teljesen lebontották volna a vasfüggönyt. A Kádár utáni új generációt képviselő, de "reformernek éppenséggel nem számító" Grósz Károly amellett kardoskodott, hogy csak 1990-ben lássanak neki a munkához, a miniszterelnöki székben őt követő "Németh Miklós azonban első intézkedései között egyetlen tollvonással kihúzta a költségvetésből a jelzőrendszer karbantartására előirányzott tételt" - idézte fel Olt, majd arra emlékeztetett, hogy Horváth István belügyminiszter 1989. május 2-i határidővel elrendelte a vasfüggöny lebontásának megkezdését.
Mielőtt azonban ehhez hozzákezdhettek volna, tájékoztatni kellett Moszkvát. Németh Miklós 1989. március 3-án találkozott Mihail Gorbacsov akkori szovjet párt- és állami vezetővel, aki a magyar tervekkel kapcsolatban Németh "megdöbbenésére csak annyit jegyzett meg, hogy 'őszintén szólva, semmi problémát nem látok ebben'."
Az FAZ szerint máig nem világos, hogy Gorbacsov helyesen mérte-e föl a magyarországi átalakulás lehetséges következményeit. Mindenesetre a kis lépések, mint a Páneurópai Piknik, amelynek során rés nyílott a vasfüggönyön, majd a határzár lebontása azt eredményezte, hogy "alig néhány hónapon belül menekültáradat indult az NDK-ból Nyugat-Németország felé, majd ledőlt a berlini fal és egyesült a két német állam. Amikor Magyarország megmozdította az első dominókockát, gyakorlatilag megszűnt Európa 1945-ben, Jaltában kialakított megosztottsága" - zárta cikkét az FAZ.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
