A Marsra vágynak az első Holdutazók

2009. július 21. 13:44 MTI

Az Apollo-11 legénységének első közös évfordulós megjelenése a Smithsonian Intézet Nemzeti Légügyi és Űrkutatási Múzeumában volt. A helyi idő szerint vasárnap este rendezett előadásra 7000 érdeklődő jelentkezett, közöttük sorsolással osztották ki a 485 helyet. A hallgatóság nem sok újat tudhatott meg a holdkomp leszállásáról, arról, hogy miként néz ki a Hold felszíne, és mit éreztek az űrhajósok, amikor ott jártak. Az asztronauták inkább jövőbeli elképzeléseikről beszéltek - vagy éppen a távoli múltba tekintettek vissza.

Neil Armstrong mindössze 11 másodpercet szánt az Apollo-11 küldetésének, előadásában azokra a felfedezésekre helyezte a hangsúlyt, amelyek lehetővé tették a Holdutazást. Mint mondta, az űrkutatási verseny volt a végső békés megméretés az Egyesült Államok és a Szovjetunió között: mindkét ország a megismerés, a tudomány és a felfedezések révén jutott fel "az égi országútra". Edwin E. Aldrin szerint, aki Neil Armstrong után másodikként lépett a Hold felszínére, a legjobb módja küldetésük méltatásának, ha merész új célokat tűznek ki.

Michael Collins, aki a trió egyedüli tagjaként egész idő alatt az Apollo-11 fedélzetén maradt, hogy irányítsa társai holdsétáját, azt fejtegette, hogy a Hold nem érdekes, annál érdekesebb viszont a Mars. "Néha azon töprengek, hogy rossz helyre repültem. A Mars gyerekkorom óta a kedvencem" - mondta, hozzátéve: szeretné megérni, amint a vörös bolygó az érdeklődés homlokterébe kerül, épp úgy, ahogy John F. Kennedy néhai elnök a Holdra összpontosított.

Christopher Kraft, a houstoni repülésirányító központ akkori vezetője szintén az új űrkutatási célok szükségessége mellett tört lándzsát. "Új technológiára van szükségünk, az Apollo-program óta nem volt ilyenünk" - mutatott rá. Mint kifejtette, az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA emberei az 1960-as években új technológiákról és új célokról beszéltek, míg a jelenlegi gárda még mindig a múltba tekint, a Holdra való visszatérést tervezi. A tervekben szereplő új űrrakéták megépítését a NASA volt illetékese "szteroidok által felpumpált" Apollo-projektnek nevezte. Jelezte, arra szándékozik sürgetni Barack Obama elnököt, hogy a jövőbe kell beruházni.

Edwin E. Aldrin és Michael Collins ugyan nem bírálták a NASA-t, ám lejárt lemeznek minősítették a személyzettel ellátott holdbázis létrehozásának terveit. Aldrin részletesen kifejtette, hogy miként lehetne a Hold ugródeszka a Mars égi kísérőjére, a Phobosra vagy magára a vörös bolygóra való eljutásban. A Hold segítségével célba vehetnének némely aszteroidát is, olyanokat, mint az Apophis, amely egy napon veszélyt jelenthet a Föld számára - mondta. Aldrin rámutatott, hogy Armstronggal a Wright fivérek első repülőútja után 66 évvel léptek a Hold felszínére; azt kívánta az emberiségnek, hogy 66 évvel az Apollo-11 küldetése után érje el a Marsot. Ez 2035-ben lenne esedékes.

Barack Obama amerikai elnök hétfőn a Fehér Házban fogadta az Apollo-11 asztronautáit a Holdra szállás 40. évfordulója tiszteletére tartott ünnepségek keretében. "Tudósok és mérnökök egész nemzedékérét ösztönözték, akik forradalmasították az innovációt, az energiát, a vállalkozói kedvet és a kreativitást itt a Földön" - mondta az amerikai elnök a 78 éves Neil Amstrongot és Michael Collinst, valamint a 79 éves Edwin E. Aldrint fogadva az Ovális Irodában.

Az Apollo-11 1969. július 16-án 14 óra 34 perckor indult útnak fedélzetén Neil A. Armstrong parancsnokkal, Michael Collins és Edwin E. Aldrin asztronautával. Az űrhajó washingtoni idő szerint július 19-én pályára állt a Hold körül, másnap Armstrong és Aldrin a Sas (Eagle) névre keresztelt Holdkomppal megkísérelte a Holdra szállást. Kis híja volt, hogy nem vallottak kudarcot: a landolásra a Földről síknak tűnő Nyugalom Tengerét szemelték ki, de kiderült, hogy azt hatalmas kövek borítják. Már csaknem elfogyott a kétpercnyi manőverezésre elegendő üzemanyag, amikor alkalmas helyet találtak, és jelenthették a houstoni irányító központnak: A Sas leszállt.

1969. július 20-án, vasárnap este 10 óra 56 perckor (magyar idő szerint 21-én 3 óra 56 perckor) lépett Armstrong személyében az első ember idegen égitest felszínére. A Holdra még hat expedíció indult, az Apollo-13-nak műszaki hiba miatt vissza kellett fordulnia. Égi kísérőnkön az Apollo-program befejezéséig tizenketten jártak.

Az Egyesült Államok 1969 és 1972 között hat expedíciót indított a Holdra, majd kifejlesztette az űrsiklókat és részt vett a Nemzetközi Űrállomás (ISS) megépítésében. Washington a tervek szerint jövőre fejezi be a 16 ország részvétével épülő, 100 milliárd dolláros ISS munkálatait, és vonja ki a forgalomból az űrsiklóflottát. A 2004-ben George Bush által indított Constallation (Csillagkép) űrprogram keretében Washington 2020-ra szeretné űrhajósait a Holdra juttatni, és a távolabbi tervek között szerepel a Mars meghódítása is.

Az Egyesült Államok 1969-es árfolyamon számítva 25 milliárd dollárt költött a Apollo-programra. A szövetségi költségvetés 4 százalékát kitevő beruházás az űrhajósok szerint többszörösen megtérült. "A beruházás a következő 30 év alatt megtérült. Olyan technológiai fejlődést eredményezett, amelynek köszönhetően a világ vezető gazdasági erejévé váltunk" - mondta az Apollo-program hét egykori űrhajósának sajtótájékoztatóján Walter Cunningham, az Apollo-7 ausztronautája. "Vissza kell tértünk a Holdra. (...) Többet kell megtudnunk róla, bázisokat kell létrehoznunk, új teleszkópokat kell a Holdra telepítenünk, és elő kell készítenünk a Mars-utazást, hiszen a végső cél a Mars" - mondta a 75 éves Eugene Cernan, az utolsó ember, aki az Apollo-17 utasaként 1972-ben a Holdon járt.

Az évforduló alkalmából a NASA honlapján számos új dokumentumot tett közzé: az Apollo-11 küldetéséről készült, restaurált videofelvételeket, az asztronauták beszélgetéseiről készült hangfelvételeket, és a hat Holdraszállás helyszínéről a június 18-án indított LRO-űrszonda által készített felvételeket.