Bevették a magyarok a szentföldi várat
2009. június 30. 12:05 Kovács Olivér
Immár negyedik éve kutatnak magyar régészek és restaurátorok a szíriai Margat (Al-Markab) várában. Az egykori johannita erősségnek ugyanis magyar kapcsolatai vannak - igaz, a 13. század elejéről. Az idei ásatási szezon kezdete előtt az expedíció tagjai korábbi munkáikról, és az erősség történetéről is beszámoltak.
A magyar kutatók először 2006-ban keresték fel Margat várát egy szír-magyar együttműködésnek a keretében, amelynek során a tengerpart közelében fekvő erődítményt feltárását és bemutatását végzik el. A közös expedíciókat Major Balázs régész szervezte (s szervezi azóta is), aki a középkori szentföldi és közel-keleti keresztesek kutatásának nemzetközileg is elismert szakembere.
Ha a keresztes háborúk konkrét magyar vonatkozásait keressük, kevés adatot találunk. Csupán egyetlen magyar uralkodó, II. András vezetett hadakat a térségbe. Az uralkodót családi öröksége is szentföldi csatározásokra kárhoztatta: nagyapja ugyanis Chatilloni Rajnáld volt, aki a harmadik keresztes hadjáratot megelőző zűrzavaros politikai időszak egyik sokat vitatott személyisége – a történészek egy része személyesen őt teszi felelőssé a keresztesek 1187-ben elszenvedett hattini vereségéért, amely Jeruzsálem elvesztését jelentette. A kortársak azonban kevesebbet moralizáltak: sokuk szemében a meglehetősen erőszakos Rajnáld a klasszikus lovageszmény megtestesítője volt.
II. András gyermekkorában ugyan sokat hallhatott a szentföldi nagyapáról, azonban a nyomdokaiba mégsem akaródzott lépnie. III. Ince pápa már 1215-ben meghirdette az új (szám szerint ötödik) keresztes hadjáratot, amelyhez András csak komoly fenyegetésre, 1217-ben csatlakozott. Lipót osztrák főherceggel közösen vezetve a csapatokat Akkonba hajózott, innen északra fordult, majd nem kockáztatva meg Jeruzsálem ostromát, a tengerparton haladva elvonult a térségből. Ekkor ejtette útba Szíriában Margat várát, közel s távol a legnagyobb és legfontosabb johannita erődítményt. A partszakaszt védő egyházi lovagoknak jelentős adományt juttatott, majd folytatta útját Magyarország felé.
II. András szentföldi hadjáratának mérlege: némi hadizsákmány, számos ereklye, több diplomáciai szerződés, amit a király a haza vezető úton kötött. És persze a margati adomány, amely csaknem 800 év távlatából ad lehetőséget a kutatóknak a feltárásra. „Néhány felméréstől eltekintve a régészet számára szűz terület a hatalmas margati vár” – mondta el a műemlékem.hu-nak Buzás Gergely, a visegrádi múzeum régésze, a szír-magyar régész expedíció egyik tagja. „Bámulatos épségben maradtak meg a 12-13. századi részletek, a kevésbé pusztító időjárásnak és a terület védett jellegének köszönhetően” – tette hozzá.
A magyarok évente néhány hónapon át kutatnak a várban, és szinte nem múlik el évad, hogy ne szolgáljanak szenzációval. Tavaly a térség legnagyobb freskóját tárták fel az erődítmény kápolnájában: a lelet még restaurálásra vár. „Hét évre terveztük a munkát, de már látható, hogy ennyi idő alatt csak a belső vár kutatása sikerülhet. Ehhez azonban egy erődített város is tartozik, amely még évtizedekre munkát adhat a régészeknek” – mondta Buzás Gergely.
Az első feltárások után már van idő a részletek megfejtésére is. Kovács István régész a helyszínen az archeozoológiai leleteket, vagyis jobbára az állatcsontokat tanulmányozza, így kideríthető, milyen étrendjük volt a johannita lovagoknak. „Elsősorban kecske és juhcsontokra bukkanunk, vagyis a fő állati fehérjeforrást ugyanazok az állatok jelentették, mint amelyek manapság is a térségben” – jelentette ki a régész. „Meglepő viszont, hogy nagyon kevés az elejtett vad maradványa. A johanniták regulája tiltotta a vadászatot, s úgy tűnik, ezt be is tartották: volt akkora a vár, hogy az esetleges ostromok idejére élő háziállatokat tartsanak az erődítmény egyes részein. Korabeli források alapján biztos, hogy halastavaik is voltak, az elkövetkező hónapokban a csontmaradványok alapján igyekszünk meghatározni, milyen halfajokat fogyaszthattak” – tette hozzá Kovács István.
A 2009-es ásatási idény munkálatainak oroszlánrészére júliusban és augusztusban kerül majd sor. A magyar kutatók (akik javadalmazás nélkül, csak az utazás, a szállás és az élelem fejében vesznek részt a feltárásban) több csoportban érkeznek Margatba, s azt remélik, hogy a feltárási részeredményeket jövőre a Magyar Nemzeti Múzeumban egy kiállításon is bemutathatják majd.
Buzás Gergely többi képe a műemlékem.hu cikkében
Támogasd a 
szerkesztőségét!
