Gyárfás István

2009. május 2. 09:51

Családja a Székelyföldről került Magyarországra, nagyatyja Gyárfás István a székely határőrség erőszakos felállításakor Sárospatakra menekült. Édesapja, Pál, kálvinista lelkész volt. Gimnáziumi tanulmányait Kiskunhalason kezdte meg, 1833-ban a német nyelv elsajátítása végett Pestre került. 1840-41-ben jogot, 1841 és 1843 között teológiát tanult a debreceni református kollégiumban. Ottani tanára, Szűts István nagy hatást gyakorolt rá. A joggyakorlatot Eperjesre teljesítette, majd 1844-ben a pozsonyi országgyűlésre, a királyi táblához ment Hubay József királyi. személynöki ítélőmester mellé. 1846-ban letette az ügyvédi vizsgát és azután Pesten tartózkodott. Itt Horvát Istvánnál tanult történelmet. 1847-48-ban Kiskunhalason ügyvéd és a Jászkun kerületek tiszteletbeli aljegyzője.

1848-49-ben részt vett a szerbek ellen harcoló csapatok szervezésében, majd a kormánybiztosok egyes megbízásait teljesítette, végül tagja lett a rögtönítélő bíróságnak. Emiatt 1849. augusztusától bujdosni kényszerült, de 1850 elején megszüntették ellene az eljárást. 1850-től a Jászkun kerület törvényszékén működött, 1851-től kiskunfélegyházi járási alkapitány, 1854-től gödöllői szolgabíró, 1862-től Kiskunhalason kerületi táblabíró. 1871-től Szabadkán ügyészként, 1873-tól budapesti ítélőtáblai bíróként tevékenykedett. 1870 és 1876 között a kiskunhalasi református egyház főgondnoki tisztségét töltötte be.

A történelemmel Horvát István hatására kezdett el foglalkozni. Kiskunhalason alaposan tanulmányozta a város levéltárát. Műveiben a jászkunok történetére vonatkozóan gazdag levéltári anyagot gyűjtött össze, melyet sokszor romantikus felfogásban dolgozott fel. Legjelentősebb a jászkunok történetét bemutató négykötetes mű. Ebben a kezdetektől egészen 1686-ig tekintette át a jászkunok múltját, kitérve őstörténetükre, nyelvészeti és régészeti hagyatékukra. Ő képviselte a Jászság egyetemleges nemességéhez való jogát, kidolgozta álláspontjának történeti hátterét. Tételeit a későbbi kutatások megcáfolták. Rávilágított az ún. Codex Cumanicus különleges voltára. Ennek része volt a kun szótár, amely 2500 szót tartalmazott. Ezzel kapcsolatban azt hangsúlyozta, a háromnyelvű szótári rész elsősorban kereskedelmi célokat tartott szem előtt. A tárgyi rendbe szedett szótári anyagban ugyanis 89 fűszernevet, 70 kereskedelmi tárgyú szót, 17 drágakő-nevet, s 91 irodai tevékenységgel kapcsolatos szót találtak. Történeti búvárkodásai mellett kertészkedéssel és gyümölcsnemesítéssel is foglalkozott.

A Magyar Tudományos Akadémia 1878. június 14-én választotta levelező tagjává. Dobó István Egerben című székfoglaló előadása 1879. január 13-án hangzott el. Választmányi tagja volt a Magyar Történelmi Társulatnak.

Fő művei: A jászkúnok története. I-IV. Kecskemét, 1870-85., reprint kiad. Bp., 1992.; Dobó István Egerben. Bp., 1879.; A paraszt vármegye. Bp., 1883.; A jászkunok nyelve és nemzetisége. Bp., 1882.; A Petrarka-codex kun nyelven. Bp., 1882.; A jászkunok személyes és birtokviszonyainak történelmi és jogi fejtegetése. Bp., 1883.; Jerney János emlékezete. Bp., 1884.; Gyárfás István élete és kertészeti írásai. Kiskunhalas, 1985.

Róla szóló irodalom: Szilágyi Sándor: Emlékbeszéd Gyárfás István levelező tag felett. Bp., 1887.; Fekete Dezső: Gyárfás István (1822-1883) élete és munkássága. Kiskunhalas, 1983.; Kaposvári Gyula: Gyárfás István: A jászkunok története. Szolnok, 1993.