Az Indus völgyéből exportálták az ősi selymeket
2009. február 24. 15:21 MTI
Amerikai régészek három olyan rézkarkötőt találtak Harappa ősi indiai városában, amelyek belső oldalához mikroszkopikus textilszálak tapadtak. Az elektronmikroszkópos vizsgálat során kiderült, hogy selyemmaradványokról van szó.
A lelet azért meglepő, mert a radiokarbon módszerrel i.e. 2200-2450 évesnek datált szövetmaradványok a selyem legrégebbi előfordulása Kínán kívül. Harappa az Indus-völgyi civilizáció (i.e. 2800-1900) egyik legnagyobb városa volt. Már csaknem egy évszázada folynak itt az ásatások.
A vad selyemhernyót, a Bombyx mandarinát csak Kínában háziasították Bombyx morivá. Ott fejlesztették ki azt a módszert is, amelynek segítségével a hernyó kokonjának összeragadt szálait le lehet fejteni, és szövés nélkül fel lehet dolgozni. A kokont megfőzik, így a szericin nevű összetapasztó fehérje feloldódik. Ezzel egy időben elpusztul a hernyó is.
A harappai fonalak közül kettő az Antheraea assamensis, a harmadik az Antheraea mylitta nevű vad lepkétől származik. Míg az előbbi Asszámban és Bengáliában honos, az utóbbi elsősorban az indiai szubkontinens nyugati, trópusi részén. A kokonszálak felületükben és keresztmetszetükben különböznek egymástól. Mivel a fonalmaradványok két fajtól származnak, az előállítás is többféle lehetett.
A leletekből messzemenő következtetéseket lehet levonni: eddig ugyanis az antik világ korai selyemleletei mindig bizonyítékul szolgáltak arra, hogy az adott terület - Európa, Egyiptom vagy Közép-Ázsia - már akkoriban összeköttetésben állt Kínával. Most azonban kézenfekvőbb, hogy az import az Indus-kultúrából származott. Itt ugyanis nyilvánvalóan már az i.e. harmadik évezred közepén előállítottak vadselymet, méghozzá két különböző lepkefaj kokonjait felhasználva, és különböző technikákat alkalmazva. Ebből egy bizonyos fokú professzionalizmusra lehet következtetni. Mindenesetre a jövőben nem lehet már minden korai nyugati selyemleletet automatikusan "made in China" felirattal ellátni.