A mangalica sertésfajták története
2009. február 6. 10:34 Balázs Bálint
Vadászat a legendás mangalicákra
A szerb sumadia sertést a bakonyi és szalontai fajtájú sertéssel keresztezve céltudatos kiválogatással állt elő a vastag szalonnájú, sötét, erősen márványozott húsú mangalica sertés. Amikor a szerb fejedelemséget újjáalakító Milos Obrenovics sumadia sertésekkel kezdett kereskedni, a magyar birtokosok tőle vásároltak tenyészállatot. 1833-ban József nádor kifejezetten nemesítési céllal hozatott egy törzset Milos fejedelem topcsideri birtokáról (ma Belgrád Rózsadombja). Ez az Arad vármegyei kisjenői gazdaságában elhelyezett 10 kocát és két kant magába foglaló állomány lett a magyar mangalica nemesítések alapja. Ebből alakult ki 1865-ben a Mezőhegyesi Állami Ménesbirtokon létrejött tenyészet, s egy viszonylag egységes sertéspopuláció. Néhány nemzedék alatt annyira alkalmazkodott a mangalica az alföldi viszonyokhoz, hogy igazi magyar fajtává vált. Idegen környezetben az utódokban már jelentős eltérések alakultak ki.
Szelekció, az emberi célokra (tudatosan vagy öntudatlan) történő kiválasztás eleinte a jobb takarmányhasznosítás, a gyorsabb növekedés (hizodalmasság, vágóérték) és a nagyobb szaporulat érdekében történt. A Nyugaton így kitenyésztett belterjes hússertés fajták hazai megjelenése a 19. század második felében indult meg: a Magyar Gazda 1860. évi kötete a yorkshiri kan és mangalica kocák hibridjeit említi.
A mangalicák vadsága persze már ekkor is legendás. 1879-ben Habsburg Rudolf trónörökös együtt vadászott Szlavóniában Brehmmel, a híres német zoológussal, s beszámolt róla, hogy „a pásztorok mind fel vannak fegyverezve pisztollyal, részint hogy az estend csatangoló farkasokat elijesszék, részint hogy magukat az erős vaddisznószerű kanoktól, az úgymondott szelíd házi sertésektől védelmezzék. A mint ott a helyszínen hallottam, minden esztendőben megtörténik, hogy a kondásoknak a saját nyájukbeli disznók a legelőn , kivált alvás közben nekiesnek és szörnyű módon kivégzik.” Vágásra tehát hosszú ideig csak disznófogó vasakkal tudták megfogni. Az őrizetlen legeltetés az erdők közti kaszálórétekben is kárt tehetett, még a ház körül, kezesen tartott állatok is szabadon rohangáltak a falu határában a legelőre, ugyanakkor az sem volt ritka, hogy tévedésből másét fogták be hízásra, vagy vágásra. A falkák őrzését, látogatását, ellenőrzését sem lehetett gyerekekre bízni.
Brehm szerint egyébként a világ legjobb hízósertésének számító magyar mangalica a legkiválóbb formában a zirczi főapátság előszállási uradalmában (Fehér), a szatmári püspökség pusztahídvégi uradalmában Poroszlón (Heves), a nagyváradi káptalan kót pusztai és daruszigeti uradalmában (Bihar), a mezőhegyesi és bábolnai királyi ménesbirtokon, Komlódi József földbirtokosnál Vésztőn, a Mezőgazdasági Ipar Részvénytársaság kaposvári béruradalmában, gróf Wenkheim kígyósi uradalmában (Békés), a Fried Ignác féle fancsikai gazdaságban (Biharugrán) lelhető fel.
A mangalica valójában divatos fajta lett. Rónai Gyula a Mezőgazdasági szemle 1885-ös számában már a teljes térhódítást rögzíti: „a nagy garral felkapott mangalicza-tenyésztés, az ujság ingerével birva, csakhamar általános elterjedést nyert az egész országban; sőt a hetvenes évtized végén uralgó jó sertés árak következtében a sertéstenyésztés annyira erőt vett a gazdasági üzemben, hogy sok gazdaság - a szarvasmarha- és juhtenyésztés rovására - egész jövedelmezőségét tervszerüleg erre alapitotta”.
A boldog békeidők sertésállománya valóban folyamatos emelkedést mutatott: 1884-ben 4 803 639; 1895-ben 6 447 131; 1911-ben 6 475 264. A kivitelre alkalmasabb hússertések aránya ez idő alatt a 10%-ról körülbelül 20%-ra emelkedett. Az erdőkből és a legelőkből szántó lett, a mangalicát egyre inkább hizlalótelepeken nevelték. Az 1868-ben alakult Első magyar sertéshizlaló Rt. kőbányai telepének éves forgalma a 19. század utolsó harmadában átlagosan 600 ezer sertés volt.
„A rohamos visszaesés jelei csakhamar mutatkoztak s a mangalicza is kezdé elvesziteni azon nimbust, melylyel néhány enthusiasta buzgalma még a legutóbbi időben is körülvevé” - kesergett a szalontai hússertést kiszorító mangalica miatt Rónai Gyula a Mezőgazdasági szemle 1885-ös számában. 1895 és 1915 között Amerikából behurcolt sertéspestis tombolt, a 4,5 millió elpusztult sertés 95%-a mangalica volt. S miután korabeli sajtófordulattal élve "a hizott sertés üzletirányzata lanyhult", Darányi Ignác és Serényi Béla jelentékeny állami támogatással tette lehetővé a tömegesebb angol és német hússertésimportokat.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
